Precízen tervezett főváros, lüktető húszmilliós metropolisz, meredek sivatagi homokdűnék, csodás tengerparti nyaralóhelyek, és vadregényes paradicsom az ökoturistáknak. Brazília ezer arca közül most néhány alig ismertet választottunk!

Mesterséges főváros

Hatalmas sugárutak, egyforma modern épületek, óriási terek, hatsávos autóutak – ilyen a tervezőasztalon készült, modern Brazíliaváros. Kicsit falanszter érzés kerülget. Még Párizsra mondják, hogy tervezett város, a sok sugárúttal, körúttal és kereszteződéssel, pedig ehhez képest csak egy rendezetlen nagyvárosnak tűnik! A modern művészetek kedvelői imádják, a többiek viszont ridegnek tartják, főleg betonépületei miatt.

 

 

A Katedrális épülete mára a város szimbóluma lett, a hiperboloid épület 1970-re készült el, Niemeyer alkotása. A különleges formájú templomot üveggel fedték, így belülről olyan, mintha közvetlenül felettünk a mennyország terpeszkedne. Az épület belülről sokkal lenyűgözőbb, mint azt kívülről várnánk. A Brazil Nemzeti Múzeum épülete is igazi modern építészeti csoda: egy óriási, fehér földgömbre helyezett kupola. A korszak építészetének kiemelkedő épületei a Palacio da Alvorada, a brazil elnök rezidenciája, és a Palacio do Planalto, elnöki munkahely, azaz a kormány központja. Brazíilaváros az egyetlen a világon, amelynek egy épített része a Világörökség része. A Praca dos tres Poderes a város központi tere, ahol a Legfelsőbb Bíróság, a Nemzeti Kongresszus és a Palacio do  Planalto, azaz az elnöki palota található.

 

 

A várost kifejezetten közigazgatási központnak tervezték, az óriási távolságok miatt gyalog szinte lehetetlen egyik helyről a másikba eljutni. Vasárnap a kormányzati negyed kihaltnak tűnik, de hétköznap a hatsávos sugárutak is bedugulnak, a környező szatelitvárosokból érkeznek a köztisztviselők és a kiszolgáló személyzet. Az üzleteket is tematikusan helyezték el, találhatunk például olyan utcát, ahol csak patikák sorakoznak egymás mellett.

 

Kikapcsolódásra a legszebb környék a Paranoa mestersége tó, melynek óriási kikötőjében nyüzsgő élettel találkozhatunk. A tó vizén vízisíelők, wakeboardosok, kenusok, kajakosok, mintha egy másik városban lennénk. Ha itt laknék, biztosan errefelé keresnék magamnak otthont! A tó felett egy különleges, három ívből álló hídon juthatunk át. A Juscelino Kubitcshek államelnök nevét viselő híd 2002 óta a város egyik színfoltja.

 

Brazil New York

A főváros után jöjjön Brazília legnagyobb városa, Sao Paulo. Elképzelni is nehéz, hogy ebben a városban kétszer annyian élnek, mint egész Magyarországon, pedig tény, hogy a lakosság száma megközelíti a húszmilliót. Ez az ország vezető kereskedelmi és ipari központja, Brazília legdinamikusabban fejlődő városa. Közel negyvenezer ipari üzeme az ország ipari termelésének 40%-át adja. De ne gondoljuk, hogy egy iparvárosba érkezünk, mert az óriási belváros sokkal inkább emlékeztet New Yorkra.  A gép-, textil-, vegyi- és gyógyszeripar gyárai, üzemei, a fém-, a bútor- és az élelmiszeripar raktárai nagyrészt az ABC-városok néven ismert elővárosokban találhatók.

 

 

A várost óriási sugárutak szelik át, néhol egymástól elválasztva, három részen 3-5 sávban haladnak az autók. Elképesztő a forgalom, főleg reggel és este, amikor több órás dugók is kialakulnak. Az emberek itt nem a tetszésük szerint választják ki a lakhelyüket, hanem a munkahelyükhöz való távolságtól függően.

 

Sao Paulo legismertebb sugárútja a Paulista Avenue, ahol 2,8 kilométeren keresztül felhőkarcolók sorakoznak. A New York-i Fifth Avenue-ra emlékeztető utcában kereskedelmi központok, bankok, múzeumok, köztük Latin-Amerika egyik legjelentősebb képzőművészeti múzeuma található. A hosszú sugárút mellett nagy tereket, parkokat alakítottak ki, ez sokkal élhetőbbé teszi a metropoliszt. Egy-egy ilyen parkban sajnos még ma is sok hajléktalant, kábítószerfüggőt látni, pedig a közbiztonság jelentősen javult az elmúlt tíz évben.

 

A város számtalan kulturális és sporteseménynek ad otthont: Forma-1-es futamot rendeznek, és a város híres csapata a Santos, ahol Pelé 17 évig focizott. A Sao Paulo-i Katedrális előtt egy óriási téren, a pálmák között zajlik az élet. Egy férfi a római katolikus templom lépcsőjén szócsővel sztrájkra buzdít, a parkban kisebb politikai csoportosulást látni, másutt turisták bámészkodnak. Idegenvezetőnk elmondása szerint néhány éve még nem merte elvinni délután a kislányát a Katedrális előtti térre, de ma már nyugodt szívvel megteszi. Ahogy Rio-ban, itt is nagyrészt megtisztították a favellákat a bűnözőktől, és sokkal élhetőbb lett a város.

 

Színes buggy-k a homokfövenyen

Natal „csak” 800 000-es város, a Rio Grande do Norte tartomány fővárosa. Igazi turistaparadicsom, a városban évente több mint 300 napon keresztül süt a nap, az átlaghőmérséklet egész éven 27 °C felett van. A környéken összesen 420 kilométernyi homokos tengerpart közül választhatunk. A partok mögött emelkedő homokdűnéken kiválóan lehet száguldozni.

 

A brazil kormány kiemelt fontosságú turisztikai területként kezeli Natalt, ezért a városban folyamatosan épülnek a szállodák, a bevásárlóközpontok, és kimondottan jó a közbiztonság.

A parton a legrégebbi látnivaló a portugál erőd, amelyből szemügyre vehetjük a part mentén a semmiből kinövő felhőkarcolókat, bennük drága luxuslakásokkal. A nagy hullámokon mindenütt hullámlovasok, kite-szörfösök, a víz kellemesn langyos. A Ponta Negra a legnépszerűbb és leghangulatosabb strand, itt egymást érik a kiskocsmák, az éttermek, az ajándéküzletek, ahol a flip-flop papucsválaszték világszínvonalú. Lent, a parton több helyütt kiülhetünk a homokra kirakott székekre, és egy hideg sörrel vagy caipirinhával a kezünkben élvezhetjük a tenger látványát. Fel sem kell állnunk, úgy vásárolhatunk, minden árút helybe hoznak: napszemüveget, pólót, kendőket, bizsukat, cd-ket vagy akár festményeket is vehetünk a parti páholyból.

 

 

S ha meguntuk a megunhatatlan ücsörgést, vár a legnépszerűbb helyi program: buggy kirándulás a környék dűnéire. A szálloda elől indulunk, a színes kis autókba bepréselődünk, elöl egy ember, hátul kettő kapaszkodik. Egy kis faluban letérünk az útról, és behajtunk a homokdűnék közé. Néhány perc száguldás után egy kis lagunához érünk, ahol apró tutajokra teszik a buggy-kat, egy révész pedig átevez velünk. Újabb homokbohóckodás, majd megálló egy édes vizű lagúna partján, ahol egy kis strand vár, remek zenével és bárral. A strand melletti toronyból a vízbe lehet canopyzni, azaz egy drótkötélpályán lecsúszni. A vízbe pottyanás és az élmény garantált! A következő állomás már a tengerpart, a homokparton száguldanak a színes autók. Aztán megállás, mert a parton helyi gyümölcsökből készült caipirinhát kóstolunk, és nyárson sült langusztát eszünk. De a napnak még nincs vége: a következő megálló egy magas homokdűne, ahol egy deszkán lehet lecsúszni, és egy medencébe érkezni. Az ebéd a tengerparti étteremben kiváló, a választék bőséges, és az ebéd után az óceán a desszert…

 

Pantanal, a brazil szavanna

Brazília belsejében találjuk Pantanalt, amely a világ legnagyobb összefüggő mocsaras területe, összesen 150 000 km²-en terül el, ez a világ legsűrűbb növényi és állati ökoszisztémája. Itt húzódik a brazil szavanna, a ’cerrado’, végeláthatatlan füves területekkel, ahol tehenek legelnek mindenütt. A vidék nagy része (kb. 80%-a) a nedves évszakban víz alá kerül, ez élteti a különlegesen gazdag ökoszisztémát. Ilyenkor a szárazföldi állatok, köztük a nyolcmillió szarvasmarha, a költőmadarak és a vadállatok a kialakuló szigeteken, gátakon, néhány méter magas földsávokon (cordilheriákon) keresnek menedéket.

 

 

Mindenütt vörös termeszvárak, alacsony fák és csatornák. A tanyákhoz (fazienda) óriási területek, és rengeteg marha tartozik, a vadállatokról nem is beszélve. Összesen 3500 növényfajt tartanak számon Pantanalban: 650 madárfaj, 400 halfaj, 100 emlősfaj és a hüllők 80 faja népesíti be a vidéket. Aligátorokból, kajmánokból több mint tízmillió példány él errefelé, de találkozhatunk tapírral, sörényes farkassal, óriás vidrával, óriás tatuval, vízidisznóval, pumával és jaguárral is.

 

A terület központja Bonito, egy álmos kisváros, melynek főutcája éttermekkel, kocsmákkal és ajándéküzletekkel van tele. A szafarira egy erre a célra átalakított teherautóval megyünk, melynek platója lejtős nézőtér. Sasok, keselyűk köröznek felettünk, egy-egy fa koronája telis-tele kis színes papagájokkal, tukánokkal. A csatornák közelében kócsagok, gólyák és más nálunk ismeretlen faj él. Az emberi beavatkozás, a folyószabályozás, a csatornák építése itt jót tett az élővilágnak, a Miranda folyóban és mellékágaiban 279 féle halfaj él, ez több mint Európa összes halfaja.

 

A vízfolyások mentén kajmánok sütkéreznek a napon, de anakonda is él itt. A terület csúcsragadozói a pumák és a jaguárok. A Fazienda San Francisco állatvédelmi programja a jaguárokat is védi az orvvadászoktól, helyi farmerektől. Bemutatják a ragadozók életét, a tápláléklánc rendjét. A jaguár egyébként minden állatra veszélyes, az őzfélék, a vízidisznók, a tatuk mellett még a teknősbékák sincsenek tőle biztonságban. Óriási állkapcsukkal átharapják a teknősök páncélját is.

 

 

A Fazienda területén fekszik egy gyönyörű, vízi növényekkel borított tó, látszólag barátságos, érintetlen víztükre már-már fürdésre csábít. Ám jobb vigyázni, mert a víz tele van apró, kis, éles fogú ragadozókkal. A piranhákat közelebbről is megismerhetjük itt. Egy kis hússal és damillal pillanatok alatt fogunk is párat, hogy megbizonyosodjunk a fogaik erejéről. A kifogott piranhákból leves, vagyis halászlé készül.

 

Éjszaka sem áll meg az élet, vacsora után újra a szafari buszon a helyünk. A göröngyös földúton rázkódunk. A túravezető jobbra-balra irányítja a vakító fényű reflektort. Először egy óriási hangyászt látunk, akit persze zavar a fény, és hogy nem hagyják táplálkozni, így komótosan eltűnik a bokrok között. Egy tatu keresztezi az utunkat, majd egy vízi disznó családot zavarunk meg. Már egy órája kint vagyunk, amikor sofőrünk megélénkül, és nagy gázzal elindul, majd hirtelen megáll. Túravezetőnk a sűrű bokrokat pásztázza a reflektorral. Ágak törnek, mozgást hallunk, valami zörög a bokorban. Lassan kivehetők egy jaguár körvonalai. Nem siet, nem hagyja magát megzavarni. Az autó fényei és zaja miatt lejött a földútról, ki a bokrok közül, s most egyenesen felénk tart. Kirajzolódik pompás alakja. De nem foglalkozik velünk, emberekkel, akkor sem, ha megzavartuk, megy tovább a saját útján.

 

Ugrás a kilátóból

Szintén a Pantanal régióhoz tartozik Boca da Onca, amely egy igazi trekking paradicsom.  Különböző hosszúságú és nehézségű túrákat választhatunk, és összesen 11 vízesést ejthetünk útba. Mi is egy fél napot túrázunk az erdőben, szakképzett vezetővel, vízeséstől vízesésig. Az első kisebb zuhataghoz egy barlangon kell átúszni, míg a legnagyobb vízesésénél 156 méter magasságból zúdul ránk a víz. S ha megvolt a fürdés, jöhet a feladat! A vízesés aljától a tetejéig 888 lépcső vezet, és ha valaki felért, az egész völgyre nézhet ki a szakadék fölé épített kilátóból.   S ha valakinek nem elég a vízeséses nyújtotta adrenalin, a kilátóból egy dobozban le is vetheti magát a mélybe. A speciális bungee jumping után jól jön a hideg sör a fogadó bárjában.

 

 

Utolsó pantanali élményünk egy sodró folyóban való búvárkodás, pontosabban sznorkelezés. A Sucuri folyó egy csodálatos erdőben kanyarog, melyben kisebb-nagyobb gyalogtúrákat is szerveznek. Mi viszont egy elegáns turista központban ebédelünk, svédasztal és helyi sör a bemelegítés. Ebéd után gumiruhát, búvárszemüveget kapunk, és dzsip tetején visznek minket az erdőbe. Tizenöt perces séta gumiruhában a sűrűben, és máris a Sucuri folyónál vagyunk. A víz kristálytiszta, s mivel folyóvíz, semmi mást nem kell tennünk, mint lebegni, és élvezni a víz alatti világot. Kagylók és óriási halak mindenütt, szerencsére piranha nincs errefelé. Több mint két kilométer lebegés és úszkálás után egy fa mólónál érünk partot. Alig tudom elhinni, hogy ez az izgalmas, vad természet csak néhány órányira van a civilizációtól!

Dr. Almásy Gyula

• brazília utazás vjm style

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!