Hölgyválasz: A férfiak szeretik a sablonokat

Miközben arról szól a diskurzus mindenhol, hogy milyen borzalmas lett ez a világ, mennyire egy kaptafára gyártanak mindent és mindenkit, elfelejtjük, hogy vajon miért történik mindez így. Lehet azért, mert igény van rá?

Meglehet, nem sokan emlékeznek közülünk az 'Ilyenek voltunk' című zseniális filmalkotásra. Robert Redford és Barbra Streisand remek párosa alakítja a két főhőst, akik tökéletes különbözőségük ellenére mégis egymásba szeretnek és összeházasodnak. Ám a nő heves vérmérséklete, a tüzes vitákba torkolló nézeteltéréseik sajnálatos módon elváláshoz vezetnek, és Hubbel egy hozzá sokkal jobban passzoló - úgymond - átlag szende mellett köt ki.

Félreértés ne essék, az égvilágon semmi baj nincs az átlag szendékkel, a gyönyörű hajú, tündéri leányokkal, akiket lehet első, vagy talán még második ránézésre sem tudunk beazonosítani, vajon hol is láttuk először. A film főhőse, csakúgy mint életünk legtöbb főszereplője is, az úgynevezett könnyebbik utat választotta. Egy határozott, tüzes elvrendszerrel rendelkező, sablonformáktól szinte minden tekintetben eltérő egyénnel - csúnyán és nem is pontosan fogalmazva - mindig több a baj. Láttam már példát rá közvetlen környezetemben, aki inkább szakított a tűzről pattant menyecskével, és megismerkedett helyette egy csöndes helyes nővel, mert tudta, könnyebb lesz így a párkapcsolata, még ha a szenvedély nem is akkora, mint az előző szerelemben.

Tehát a férfiak szeretik a sablonokat. Sőt, a sablonoknak van a legjobb dolguk! Hiába festik a lányok a hajukat egy kaptafára, hiába követik sorra ugyanazokat a trendeket, csöppnyi egyediséget sem belecsempészve a kinézetükbe, mi pedig hiába sopánkodunk, hogy 'jaj, hova tart a világ', sablonok voltak, vannak, lesznek. Vagy tegye fel a kezét az a férfi, aki szíves örömest nőül venne egy nagyszájú, véleményformáló, érzelemeit véka alá ritkán rejtő kisasszonyt, aki ráadásnak külsejét tekintve is igencsak eltér az átlagostól!

Szentesi Évi