Hogyan maradjunk Emberek – Hogyan maradjunk Egész-ségesek
A jelenlegi Covid-19 járvány kapcsán, szeretnénk fókuszba emelni egy fontos nézőpontot. Elsősorban arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy régóta jól ismerjük a morfogenetikus mezők energetikai sajátosságát, melynek értelmében, ha egy bizonyos helyzet, érzelmi vagy fizikai állapot legalább 3 hónapig fennáll, akkor abból kialakul egy stabil energetikai mintázat az auránkban, a személyes erőterünkben.
S onnantól ez a fixálódott minta, egyfajta energetikai elementállá változva, önálló elemi teremtő erővel rendelkezve, a saját belső tanult programja szerint fenntartja, állandósítja a pszichés és fizikai tüneteket.
Már 1975 óta tudunk a Századik Majom elméletről is, vagyis arról, hogy a legtöbb folyamatban létezhet egy kritikus tömeg, amelyet, ha elérünk, akkor egy bizonyos viselkedésminta hirtelen, ugrásszerűen megjelenik egy sokkal szélesebb körben is. (A történet először Lawrence Blair Rhythms of Vision című könyvének előszavában szerepelt 1975-ben, majd 1979-ben Lyall Watson mélyebben ír róla a Lifetide című könyvében. A Japán Kosima sziget majompopulációjában történt megfigyelés beszámolója Ken Keyes – A századik majom című könyvének 1982-es megjelenése óta széles körben elterjedt.)
Mindez azért olyan rendkívül fontos most, mert 2019 decembere óta tart a Covid-19 járvány, amely azóta világjárvánnyá szélesedett, és ezzel együtt szinte valószerűtlen gyorsasággal kiépült az egész Föld körül egy sokféle félelemmel, halálfélelemmel, egzisztenciális félelemmel és frusztrációval áthatott energiamező. A Föld egészét jelentő kollektív emberi tudatmezőben ez lett talán a legintenzívebb gondolat-, és érzelmi hullám, ami éppen ezért közelít ahhoz, hogy stabil mintázattá váljon a globális morfogenetikus mezőben, sőt ahhoz is, hogy elérve a kritikus tömeget, hirtelen egy exponenciális növekedés jelentkezzen a betegszámban, ami már messze túlmutat majd a tényleges vírusfertőzésen, sokkal inkább egy pszichés és pszichoszomatikus reakció lesz.
El kell fogadnunk, hogy ezzel a Coronavírussal bizonyára az egész emberi populáció át fog fertőződni, ahogy a legtöbb influenzavírussal egy-egy szezonban, sőt a hasonló masszív felső légúti tüneteket okozó, Mononukleosis infectiosa (Kissing disease) hátterében álló Epstein-Barr vírussal, amely bizonyos források szerint már a teljes populáció 98%-t érinti.
De miután a Covid-19 mortalitása igen alacsony, még a 2003-as kínai SARS járványnál is lényegesen alacsonyabb, és nem egy pusztító spanyolnátháról, vagy eboláról van szó, ebben nem fogunk mind meghalni!
A félelem, a szorongás és a hónapok óta fennálló érzelmi nyomás, a mobilitás hiánya, a pánikkeltő médiakampány viszont sokkal veszélyesebb és ártalmasabb. Ebbe tényleg bele lehet betegedni, sőt egészen színes pszichoszomatikus tünetek várhatóak, ha nem állítjuk meg mentálisan ezt a folyamatot.
Természetesen azt szeretnénk, ha senki sem halna meg, és különösen aggódhatunk a mélyen szeretett szüleinkért és nagyszüleinkért is, ezért rájuk fokozottan kell vigyáznunk továbbra is.
Ugyanakkor számba kell venni azt is, hogy a legtöbb országban a Coronavírus áldozataként regisztráltak minden elhunytat, függetlenül a háttérbetegségektől és a tényleges haláloktól, így a statisztikák rendkívül pontatlanok voltak, és ezzel csak fokozták a félelemmel teli zaklatott közhangulatot.
Az idősebb, különböző súlyos krónikus betegségekben szenvedő és mobilitásukat elvesztett emberek esetében köztudott volt, hogy nagyon gyakran nyitja meg a szomorú kilépési kaput egy tüdőgyulladás. De annak hátterében ott lehetett és lehet most is a Streptococcus Pneumoniae, az Influenza, az Adenovírus, Epstein-Barr, Klebsiella pneumoniae, Chlamydia pneumoniae, Pseudomonas és még sorolhatnánk. Ezek mindegyike sokszor súlyosabb szövődményt okozhat, mint a Covid-19. Ugyanakkor az idősek esetében is legalább annyira fontos most a pszichés gondozás, mint a higiénés szabályok betartása.
Már most is érezni a kollektív tudatmezőben fixálódó energiamintázatot, aminek hatására egyre többen kezdhetik el azt érezni, hogy „fullasztó a légkör”, „valami a mellkasukra nehezedik”, „fáj a tüdejük, amit ki kellene köhögni”, fojtogatóvá kezd válni a bezártság, a kötelező izoláció is. Vagyis ez a hatalmas erejű és pusztán a félelmekből és a megbetegedők tapasztalataiból kisugárzott érzelmi és gondolati mintázatok sűrű szövete a bolygó köré feszülve, ezeket a tüneteket kezdi el kiváltani teljesen függetlenül bármilyen kórokozótól is.
Ilyen globális pszichoszomatikus tünettannak még nem lehettünk tanúi, csak talán a nagyapáink a 1918-as spanyolnátha idején. Bár ez a mostani folyamat sokkal nagyobb erejű, mert soha akkora médiaapparátus nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy a rémhíreket ilyen sebességgel el lehessen juttatni a világ minden pontjára, és audio-vizuális képsorokkal fokozni a drámát, sőt valóságshow-t indítani, hogy az agyrém még többeket fertőzzön meg!
És most jutunk el a másik sarkalatos ponthoz. Ugyanis a karanténba kényszerített emberek; a maszkban, kesztyűben, védőruhában, olykor hegesztő pajzsban vásárolgató emberek bizalmatlanul vizslató tekintettel hirtelen úgy kezdtek el egymásra nézni, mintha a potenciális gyilkosaik, mint fertőző veszélyforrások sétálgatnának körülöttük, akiktől minden erővel igyekeznek elhúzódni, izolálódni, és akikkel nem szívesen osztoznak a közös levegőn sem, mert „mi van, ha valaki éppen most lélegzi bele a térbe a szinte démonizált kórt?”. Szétestek az emberi közösségek, megbomlott a közösségi élmény, és néhol karhatalommal íródott bele a kollektív erőtérbe az elválasztódás, a különállás bomlasztó parancsa.
Sőt még az is elképzelhető, hogy voltak olyanok, akikben frusztrált dühöt szült az is az idősebb honfitársaikkal szemben, hogy a szabadságukat abban is korlátozták, hogy csak a 65 év felettiek mehetnek be a boltokba 9-12 óra között, mintha erről ők tehetnének! Mintha nem éltek és dolgoztak volna már végig egy tiszteletre méltó életet, átélve a II. világháború utáni szükségállapotot és az igen hasonló 50-es éveket is!
Ezért mossunk kezet persze, de „cseréljünk szemüveget” is! Vagyis tisztítsuk meg a tekintetünket ettől a kollektív rémálomtól, mert ez az igazi betegség, és lássuk újra egymást emberként, térjen vissza a mosoly az arcokra, legalább a cinkos összekacsintás, a bajban való egymásra támaszkodás összetartó ereje – na persze, másfél méterre egymástól…
Hiszen ki tudja, hogy mikor kapunk engedélyt arra, hogy megöleljük egymást!?
Mikor kapunk engedélyt arra, hogy újra normális emberi kapcsolódásban lehessünk?!
Azonban az elmondottak alapján, most vagyunk éppen tanúi annak, ahogyan kialakításra kerül a szociális fóbia, mert ezek a mintázatok épülnek bele és fixálódnak a kollektív tudatmezőben világszerte. Így amikor majd vége lesz a kijárási tilalomnak, és elvileg kinyílhatnának a kapuk, az emberek szinte nem mernek majd kibújni az otthonaikból, és még hosszú ideig nem mernek közösségbe menni, közel lépni egymáshoz, mert annyira harsányan harsogták bele a fülünkbe és az elménkbe, hogy különféle veszély fenyegethet a négy falon kívül. A szociális fóbia, a közösségi szorongás legalább annyira megbetegítő hatású tud lenni, nem véletlen, hogy ez a pánik betegség egyik fontos tünete is.
Akiknek volt kellő pszichés tartalékuk ennek a rendkívüli helyzetnek a kezeléséhez, tudnak talán nyugodtak maradni, megtartani a gondolkodás jogát, és képesek lehetnek a környezetükben élők megsegítésére. De ahogy növekszik a kollektív morfogenetikus mezőben ez a mesterségesen generált hatás, úgy fáradhat mindenki, és úgy lehet egyre masszívabb a kívülről érkező, idegen félelmek hatása, ami köztudottan gyengíti az immunrendszert is.
Ebből következik, hogy várhatóan a Covid-19 „járvány” második hulláma már sokkal inkább egy pszichoszomatikus pszeudojárvány lesz, aminek megfékezésére és visszafordítására most van csak lehetőségünk azzal, hogy kellő éberséggel, szellemi érettséggel és a Fény hitével felvértezve kiemeljük a tekintetünket a körénk vetített holografikus valóság képzetei közül, és visszalépünk az életét és valóságát belülről kifelé teremtő szuverén, multidimenzionális létezőségünk erejébe, aki ezennel visszaveszi a kontrolt az élete fölött, és uralja a gondolatait, érzéseit, s nem csupán gombnyomásra üzemel.
Mossunk kezet, de tisztítsuk meg a tekintetünket is, amivel egymásra nézünk! Ne veszélyforrásoknak lássuk egymást, hanem emlékezzünk újra a közösség megtartó erejére. Akiben maradt még mosoly, legalább ezzel ajándékozza meg embertársait, maradjon szelíd, kedves és türelmes a sorban állás közben is! A félelem ne emésszen fel minden szeretetet, együttérzést és más emberi erényt.
Paradigmaváltásra van szükség a járvány tekintetében, és ezt most kell megtennünk, mielőtt állandósul ez a félelemmel áthatott mintázat a kollektív humán tudatmezőben. Hiszen még ahhoz is nagyon komoly érzelmi és mentális tartalékra lesz szüksége mindenkinek, hogy a következő hónapokban fokozottan jelentkező egzisztenciális szorongást is kezelni tudjuk, megtaláljuk annak a módját, hogyan biztosítsuk a megélhetésünket és tartsuk el a családunkat, miközben munkahelyek szűnnek meg és alakulnak át.
Azért szerettük volna mindezt már jó előre jelezni, mert érezhetően közeledünk egy küszöbpillanathoz, ahonnan egyre nehezebb lesz majd visszafordítani a folyamatokat. Törjük meg a sztereotípiát, ne azt érezzük és gondoljuk, amit a média sugall, ne rettegjünk ilyen mélységben a Koronavírustól – mert a most látható magas fertőzőképessége miatt, nagy eséllyel úgyis ott lesz bennünk, és majd szépen megtermeljük a kellő antitestet a legyőzésére, hiszen ez az immunrendszer természetes tanulóképessége –, és különösen ne féljünk egymástól! Bízzunk meg a testünk bölcsességében, az immunrendszerünk önvédelmi képességében.
Mert ez a szétválasztó, bomlasztó, sőt kollektív szociális fóbiát gerjesztő energiatér szinte beláthatatlan mértékben bonthatja szét a társas lét szükséges és egészséges formáit, veszélyezteti a családokat, és gyengítheti azt az általános érzelmi és mentális problémamegoldó készséget, amire mérhetetlenül szükségünk van és lesz mindannyiunknak a következő hónapokban is.
Lélekben nyújtózzunk egymás felé, tartsuk fenn a közösségi ideát, és dolgozzunk gondolatban, meditatív úton, imával, vagy egyszerűen pozitív kommunikációval azon, hogy a kollektív tudatmezőben kiépült hibás fix mintázatokat lebontsuk, mert ez lesz a záloga a fizikai és pszichés egészségünknek.
Dr. Czeizel Beatrix és Greskó Anikó
www.csillagnemzetsegek.hu
Facebook
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez