Hogyan győzzük le a kudarctól való félelmet?
A kudarctól való félelem nagyon erős erővé válhat minden egyes döntésünk és minden egyes vállalkozásunk kapcsán. Míg néha ez a félelem motiválhat minket a sikerre, máskor legyőzhet minket, megakadályozva minket céljaink elérésében. Gyakran éppen azokban az időszakokban a legerősebb ez a félelem, amikor a legfontosabb lehetőségekkel és kihívásokkal szembesülünk.
Megfélemlít bennünket azzal a gondolattal, hogy nem vagyunk elég jók, vagy azzal a fenyegető gondolattal ruház fel bennünket, hogy bolondnak, kevésnek, gyengének fogunk tűnni, ha kudarcot vallunk. Amivel sokan nincsenek tisztában, az az, hogy ezek a gondolatok a magunkkal és másokkal szembeni negatív érzések jól integrált rendszerének részei, amit "kritikus belső hangnak" nevezünk.
Ez a belső hang aláássa az életünket, és korlátozza a képességünket, hogy elérjük és megvalósítsuk azokat a dolgokat, amiket az életben szeretnénk. Bármikor, amikor kihívásokkal nézünk szembe, vagy egy álmot próbálunk megvalósítani, ez a belső kritikus hang ott lesz, hogy visszatartson minket, és megijesszen a bukás eshetőségével. Arra ösztönöz, hogy önvédelemből ne tegyük ki magunkat veszélyeknek, és ne kockáztassunk. Bár egyszer úgyis mindenki szembesül küzdelmekkel, vagy nehéz időszakokkal, ezeket a körülményeket sokkal nehezebb leküzdeni, ha ez az önpusztító gondolatmenet kíséri őket.
Tehát hogyan küzdhetünk meg e belső kritikus behatolásaival? Azzal kell kezdenünk, hogy felismerjük a jelenlétét. Túl gyakran éljük az életünket anélkül, hogy tudatában lennénk ennek a fejünkben lévő, minden lépésünket kommentáló “edző” befolyásának. Ez az edző kritizálja a munkahelyi teljesítményünket: "El fogod rontani. Kizárt, hogy megkapd az előléptetést, akkor minek erőlködsz egyáltalán?". Ez tart vissza minket attól, hogy értelmes kapcsolatokat folytassunk: "Soha nem fog veled randizni. Hülyét fogsz csinálni magadból." Ez a belső hang táplálja a kudarctól való félelmünket. Arra csábít, hogy biztosra menjünk: "Ne jelentkezz arra az új állásra. Soha nem fogod megkapni, és olyan idiótának fogsz tűnni, amiért egyáltalán megpróbáltad". A probléma az, hogy nehéz lehet megkülönböztetni a belső kritikusunkat a saját, valódi nézőpontunktól. Gyakran kérdés nélkül elhisszük az utasításait.
A kudarctól való félelmünk leküzdésének első lépése tehát az, hogy felismerjük, mikor beszél hozzánk a belső edzőnk. Milyen helyzetekben válik hangosabbá vagy hangsúlyosabbá ez a hang? Vajon éppen akkor kérdőjelez meg bennünket, amikor éppen egy lépést készülünk megtenni előre? Kritizál minket abban a percben is, miután elvégeztünk egy feladatot, ami miatt idegesek voltunk?
Tartsuk észben, hogy ez egy ellenség hangja, egy olyan részünké, amelyik önmagunk ellen dolgozik. Belső kritikusunk valószínűleg a korai élettapasztalatok során alakult ki, amikor rosszul éreztük magunkat a bőrünkben. Azokból a szavakból áll, amelyeket a felnőtté válásunk során elszenvedett elutasításokra és sérelmekre reagáltunk. Ha sokat kritizáltak vagy kijavítottak bennünket, akkor a végén bizonytalannak érezhetjük magunkat a képességeinkben. Úgy érezhetjük, hogy ha valamit nem tudunk "tökéletesen" vagy a legjobban csinálni, akkor jobb, ha meg sem próbáljuk. Ezek a korai tapasztalatok megviselik a gyermek kialakulóban lévő önbecsülését. A bántó tapasztalatok beépülnek a gyermek fejlődő én-érzetébe, és kialakul egy belső ellenség, amely továbbra is a fejünkben lakozik. Életünk során hajlamosak vagyunk arra, hogy úgy “neveljük” a belső énünket, ahogyan minket is neveltek.
A kudarctól való félelmünk sajnos korlátozhat bennünket, és megakadályozhatja, hogy olyan életet éljünk, amilyet szeretnénk, amilyet valójában érdemlünk. Amikor elkerülhetetlenül elutasítást, vagy csalódást tapasztalunk, keményen meg kell birkóznunk ezekkel a lelki meccsekkel. Kritikus belső hangunk legyőzése létfontosságú lépés lehet ahhoz, hogy érzelmileg rugalmasabbá váljunk. Készségeket tanulhatunk, hogy szívósabbá váljunk, és kevesebb belső vívódást kell lefolytatnunk. Az első lépés az új önbizalom megszerzéséhez azonban az, hogy levetkőzzük múltunk terheit, a kritikus belső hangokat, amelyek hamisan táplálják a sikertelenségtől és bukástól való félelmünket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez