Hiszti
Bizonyára tapasztaltad már, hogy milyen az az állapot, amikor az idegszálaid pattanásig feszülnek, tehetetlennek érzed magad, mert a gyermeked teljesen kifordul magából, és maximum hangerővel jelzi, hogy nem az akarata szerint történnek a dolgok.
Nehezíti a szituációt, ha mindez egy nyilvános helyen történik, ahol úgy érzed, hogy minden szempár rátok szegeződik. A hiszti a szülők rémálma. Meg kell különböztetnünk a valódi sírást, és a hisztit, hiszen amikor tényleg valamilyen diszkomfort érzete van a gyerkőcnek, fáj valamije, éhes, megbántották stb., akkor a valódi ok miatt valódi figyelemre, vigasztalásra, ölelésre van szüksége. A hiszti létrejöttét elősegítő tényezők, ha a gyermeked fáradt, illetve ha kapkodás, rohanás közepette találja magát, mert siettek valahova, vagy ha kimarad a délutáni alvás, akkor jobban kell rá figyelnünk ahhoz, hogy elkerüljünk egy esetleges hisztit.
A hiszti szerepe kiharcolni a figyelmet. Ha az adott időszakban kevesebb figyelmet kapott a gyerek, akkor azt pótolnunk kell, fel kell tölteni a „szeretettankját”. Viszont nem a hiszti időpontjában! Ez egy húzd meg - ereszd meg játék, határpróbálgatás, a gyerek teszteli, hogy meddig mehet el, mi fér bele. Természetesen vannak esetek, amikor a szülő inkább megveszi azt a csokit, ami a kiborulás tárgyát képezi, csak hogy szabaduljon a helyzettől, de ezzel a valódi probléma nem oldódik meg, csak a tünet gyors kezelésére kerül sor, és a hiszti újra fel fog bukkanni.
A hiszti ugyan hirtelen jelenik meg, alkalmanként váratlanul, mégis egy folyamatról beszélhetünk. Fő ellenszere a következetesség, amely kivitelezése nem mindig könnyű, mégis célravezető. Lehet a figyelemeltereléshez és magyarázkodáshoz is folyamodni, de tudnunk kell, hogy vannak dolgok, amelyeket el lehet magyarázni a gyermeknek, és vannak, amelyeket (konnektorba nyúlás, autó elé kirohanás) nincs idő elmagyarázni, villámgyorsan cselekedni kell. Az elmagyarázással kapcsolatban az a nehézség, hogy logikailag felfogja ugyan a gyermek, és megértheti az okot, hogy miért érdemes másként viselkednie, viszont a heves érzelmi reakciót ritkán csillapítja a logika.
Ha annyira felhergeli magát, hogy már szinte nem vesz levegőt, akkor gyorsan ki kell mozdítanunk a helyzetből, például a fürdőszobába vinni és megmosni az arcát. Van, aki elkezd halkan beszélni a gyerekhez egy pár mondat erejéig, és a gyerkőc abbahagyja a sírást, mert nem hallja, hogy mit mond a szülő. Lehetséges, hogy kompromisszumot köthetünk, de a leggyakrabban abbamarad a hiszti, ha a gyermek viselkedését nem jutalmazzuk a figyelmünkkel. Ugyanis ha kitüntetett figyelmet kap a viselkedésének köszönhetően, akkor az megerősíti benne, hogy ez egy célravezető út a számára, és gyakrabban fogja alkalmazni. Természetesen nem úgy, hogy egy helyzetben mérlegeli majd, hogy „most érdemes bevetnem a hisztit”, hanem a viselkedéses válasz tudattalanul érkezik.
A legfontosabb, hogy olyan dolgot ígérjünk, amit be tudunk tartani (ha rajtunk kívül álló okok miatt mégsem sikerül, akkor mondjuk a gyereknek, hogy sajnáljuk, máskor viszont tényleg betartjuk az ígéretünket), és ha kérünk valamit, akkor várjuk el a gyermektől, hogy ahhoz tartsa magát. Például ha hisztizik a pénztár előtt, mert meg szeretné kapni a kosarunkból, amit neki vettünk, és mi azt mondjuk, hogy előbb ki kell fizetni, utána kapja meg, akkor ne próbáljuk a pénztárost megkérni arra, hogy ez már hamarabb megtörténhessen. Mert a hiszti kulcsa, hogy ha a gyermek megszokja, hogy az ígéreteinknek és kéréseinknek súlya van, akkor ezek a keretek biztonságot is adnak a számára, tudni fogja, hogy számíthat ránk, arra, hogy úgy lesz, ahogy mondjuk. Viszont ha másként cselekszünk, mint ahogy az várható, akkor legközelebb ő hiszti útján megpróbál minket rávenni ismét arra, hogy változtassunk a határozottságunkon. Tehát ha egyszer mégis oda adjuk hamarabb, amit ígértünk, akkor legközelebb tovább tarthat a hiszti, mert a gyermek megtanulja, hogy ha kitartóan hisztizik, akkor előbb vagy utóbb megkapja, amit szeretne.
Fontos említenünk azt is, hogy a szülő akkor tudja nagyobb önuralommal és következetességgel viselni a nehéz pillanatokat, és helytállni a nevelési labirintusban, ha maga is minél kiegyensúlyozottabb, kialudta magát, rendelkezik valamennyi szabadidővel, amely segíti a kikapcsolódást, gőzkieresztést, sort keríthet arra, hogy a hobbyját végezze, mozogjon, társasági életet éljen. Ha mindezekre nem kerül sor huzamosabb időn keresztül, akkor felgyűlik a feszültség és váratlanul robban. Nem kis feladat egyensúlyozni a saját igényeink és a gyermek szükségletei között, de minél inkább sikerül, annál kiegyensúlyozottabb lesz a gyermek és a szülő egyaránt.
Csizmadia Dóra Dalma
pszichológus
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez