Hazugságunk színpadán
Újra itt vagyok veled. Csak ülünk, te és én egymással szemben. Úgy teszünk, mint két ismerős, akik között minden rendben. Udvarias köröket teszünk, miközben pontosan tudjuk, most is csak megfutamodunk.
Nevetek, a történeteiden és te úgy teszel, mintha figyelnél rám. Eljátszom, hogy nem bánt a tudat, hogy mennyire hiányoztál. Pedig tudom téged csak az hajt, ami ezután következik, és engem felemészt, milyen üres leszek, mikor majd a sarkon elfordulok. Aztán félreteszem ezt a gondolatot, majd holnap..Nem kényszerített senki hogy ide jöjjek.
Az érzéseim löknek, újra és újra a karodba. Ha már itt vagyok, elveszem én is minden pillanatát és magamba szívom. Gyorsan tanulok tőled, hogyan legyek önző. Mindkettőnknek meg van a saját maga érdeke. Neked a testem vágya, nekem a szeretet illúziója pár órára. Valójában mindketten tudjuk, hogy ezeket, bárkitől megkaphatjuk. Sem te, sem pedig én, nem ezért vagyunk még mindig egymásnak. A kötelék tart minket egyben. Minden emberi gyarlóságunk alatt ez az egy, tiszta közöttünk, és mégis, ennek fordítunk hátat a hallgatással, ezzel a szokásos színdarabbal, minden egyes alkalommal.
Ebbe fáradok el, ebbe a színlelésbe. Ettől leszek dühös, magamra, magunkra, hogy ilyen gyávák vagyunk ezt igazán megélni, megengedni, mert látszólag kényelmesebb, és biztonságosabb a szívünket nem megnyitni. Hol van a hazugságaink határa? Meddig bírja még hazudni a szemem, meddig bírom színlelni a mosolyt az arcomon? Meddig tudom szívem szavát visszafogni az ajkamon?
Nagy színész vagy, de olykor te is hibázol. Elárulnak a mozdulataid, az érintéseid, a szemedben tükröződő kétségbeesés, és ahogyan rám nézel. A tetteid, mikor azt hiszed túl messzire mentél, és én nem jövök többé vissza. Aztán helyre áll a rend, és kezdődik a sokadik felvonás, ugyan arról a jelenetről. Mintha egy pillanatra fellobbant volna a függöny, és mi bepillanthattunk a kulisszák mögé, mégis úgy teszünk, mintha nem láttuk volna meg a valóságot, és már magam sem tudom, ki a nagyobb játékos kettőnk közül. Melyikünk játssza el jobban, hogy nem vagyunk igazán fontosak egymásnak.
Instagram ITT
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez