Használd és dobd el! – így gondolkodik egy éretlen személyiség a kapcsolatokról
Egy érett szerelemhez a vágy és a kémia nem elég. Beletartozik a konfliktusok kezelése, az építő viták, az indulat kezelése, a tiszta kommunikáció, a vágyaim és igényeim világos kinyilatkoztatása.
Az éretlen személyiség éretlen párkapcsolati képet kerget, olyat, amelyet korábban felállított magának. Egy ideálba szerelmes, aminek nehéz megfelelni, a másik ember igényeit, szükségleteit, esendő emberi mivoltát figyelmen kívül hagyja, annak személyiségét formálja, farigcsálja a saját normái szerint.
Megrekedő, fejlődni képtelen kapcsolatokba sodródik, laza kötelékekbe, ahonnan egy idő után menekülni kényszerül. Egy éretlen ember pontosan a „használd és dobd el” egyszer használatos, tárgyakra vonatkoztatott, modern időkben trendivé vált értéktudatot viszi át a párkapcsolataiba, mintha mindig csak egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látna, és idővel, a tűz lanyhulásával riadtan pislog körbe. Hol az izgalom, a várakozás öröme? Hol van az állandó, őrjítő perzselő szenvedély a kapcsolatból?
Kiüresedést éreznek, magányt és végtelen unalmat a nagy szerelmi semmittevésben. Szomorúan állapítják meg, már nem működik a kémia. Az éretlen személyiség így kapcsolatról, kapcsolatra vándorol, mert szerinte azok mindig „sikertelenek”, kihűlnek valamiért, és elvesztik varázsukat.
Egy érett személyiség már nem keveri össze a vágyat a szerelemmel. A szexuális vágy ugyanis könnyen elhomályosít minden intuíciót, az ösztön és a hormonok játszanak velünk kegyetlenül édes játékot, egy ideált látunk, aki megrészegít, józan ítélőképességünket kint hagyjuk a küszöbön kívül. Időnként hajlamosak vagyunk a testi vágyat összetéveszteni komolyabb, mélyebb érzelmekkel. De egy éretlen ember az intenzív testi vonzódást mindig összemossa a szerelemmel, pedig ez messze van a valódi intimitástól.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez