Nehéz kimondani az igazságot. Nekünk is csak a síron túlról megy. Innen nincs többé tétje a kimondott szavaknak, még az ördög sem hallgatózik. Egykori testünk selyemmel bélelt koporsóban nyugszik néhány méterrel a lelkünk felett.

Új évezred, másvilág! Gyorsabbak az autóink, mégsem megyünk sehová. Gyorsak a szerelmeink, de holnapután csak emlék minden, ami most annyira fáj. Gyors élvezet, mindet egyszerre, rázva, nem keverve. Pénz, karrier, hajsza. Ennyi volt. Eskük, amiket nem tartunk be. A szőke hercegről ábrándozunk és amikor eljön értünk, rájövünk, parókát hord a gaz pimasz. Nagy választékhoz szokunk, abból pazarolunk.

Nem kell hajat növeszteni, mert felvarrják valaki másét. Majd meg sem öregszünk tisztességgel, mindenféle szert fecskendezünk magunkba. Ami elromlik, azt kidobjuk. Mindenünknek idejekorán jár le a szavatossága, a divatnak és a viszonyainknak is. A neves tervezőktől vásárolt sikkes darabjaink pár hét alatt lesznek hordhatatlanok. A szeretőink egyik napról a másikra válnak ugyanúgy unalmassá, mint a méregdrága rongyok. De semmi baj, mert kapunk helyette másikat. Fintorgunk a kevésbé tetszetős portéka láttán. A szerelem kereslet lett, a nő árucikk.

Férjet társadalmi rang és pénztárca alapján választunk, ők pedig csomagolás alapján szortíroznak feleséget és ágyast. Hogy miért? Mert így könnyebb. Egyszerűbb módos urakhoz menni, mint tanulni, a szebb pedig szintúgy kevésbé bajos. Nem gondoljuk tovább. Ismeretlen emberekről költünk hamis meséket, máson csámcsogunk, habzsoljuk a pletykát. Viszont haragszunk, ha rólunk szólnak a hírek. Aztán mindezt fogjuk, papírra vetjük, majd összegyűrjük és mehet a szemetesbe. Az igazság fekete fehéren olyan rettenetes.

Így éltünk, itt se voltunk, már meg is haltunk. Ha újrakezdjük, egy másik világban, másvalakikkel másmilyen lesz.

Szentesi Évi

                                                                             

• kékharisnya

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!