Hajós András tényleg Jedi-Lovag?
De most komolyan?!
A két Jedi-Lovag küldetéstudatosan végzi munkáját, és azon a bizonyos foglalkozásokon a szívek mellett a füleket is kinyitja, és teljesen mindegy, hogy gyermek vagy felnőtt a kedves látogató, a feltöltődés minden esetben garantált. Meg azért a hallgató sem maradhat ki a boldogsághormon-kezeltek felsorolásából.
Van, amikor bejön az a bizonyos kishercegi szívvel-látás, de itt ott van mellette a hallás öröme is, és ha elég merészek vagyunk átadni magunkat a lazulásnak, akkor másodpercek alatt újra mi is gyerekek leszünk. Hacsak tényleg nincs akkor szerencsénk, hogy soha nem is nőttünk fel.
Hajós András azért ebben a kérdésben eléggé nagy hendikeppel indul, önmaga és a kedves publikum nagy-nagy örömére.
A szövegeket érdemes megtanulni, mert azért az mégsem kis poén, hogy egy vérprofi bigband odaáll gyerekeknek játszani.
Valahol itt kezdődik újra minden.
A sok paranoia, meg képzelt gyengeség, meg gazdasági, meg mindenféle baj, és persze a politika sem szól másról, csak annak a megmagyarázásáról, hogy valami miért nem megy.
És azért ehhez képest a zene csak mérföldekkel, ha nem világokkal jár előbb.
És ez nagyon jó.
És, ha jobban belegondolunk, nem az utóbbi menekül önmaga elől.
Csoda minden egyes dallam, meg a gyerekek, akik kezükbe veszik a gitárt, és a legtermészetesebb módon írnak egy jó dalt.
Vagy kettőt.
Vagy hármat.
És boldogság van, és nincsen sötét oldal.
A Jedik a lézerkardjukkal újra és újra utat mutatnak.
Szakmailag felesleges elemezni, az úgyis rendben van.
A szív meg nem szakma kérdése.
A tökéletes dolgokat szeretni kell!
Ahogyan a zenét.
Ahogy a hangszereket.
Ahogyan egymást.
Mert Noé megmentette az állatokat, a Zenehajó pedig minket.
Mondom, hogy nem is olyan rossz ez az egész!
:)
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez