Hagyjatok már békén a kémiával, meg az EQ/IQ-val is...
Mostanában rendkívül sokat találkozom ezekkel a kifejezésekkel, mintha mindenki ettől tenné függővé azt, hogy lesz-e folytatása az ismerkedésnek vagy sem. „Nem volt meg kémia”, meg „nem éreztem azt, amit kellett volna”, szikrák, kisugárzások, meg hasonlók.
Miért gondolják azt mostanában egyre többen, hogy ha nincs meg az első 10 percben a vágy a másik iránt, akkor nem is lesz meg soha többé? Miért fontos, hogy elsőre nedves legyen a bugyink vagy merevek legyünk, mint egy baseballütő? Mióta lett mindenki képzett pszichológus, meg párterapeuta, illetve Nostredamus szindrómás? A múltkori randim után azt írta nekem egy hölgy, hogy sajnálom kedves Sándor, de a tükörneuronok együttrezgése nem volt kielégítő számomra... Mi van, milyen rezgés, tessék? Édes istenem, csak pislogtam, mint hal a szatyorban, ilyen is van ma már? Én azt gondolom, hogy egy párkapcsolathoz szükséges dolgokat, baromi egyszerű megfogalmazni, nem kell ez a sok spirituális hókusz – pókusz, nem kell hozzá tükörneuron sem, sőt a klasszikus értelemben manapság használt kémia sem.
Szerintem három fontos dolog van, ami eldönti, hogy jól fogunk-e működni a randi partnerünkkel, vagy sem...
1,- Hogyan szocializálódtunk, azaz mint hoztunk otthonról, milyen az értékrendünk
2,- Szeretünk-e másikkal a külvilág felé megjelenni, büszkék vagyunk-e partnerünkre
3,- Képesek vagyunk-e egymást mindenben támogatni és mindezt önzetlenül tesszük-e
Na, most kérdem én, ezekre az első randi, első perceiben kaphatunk hiteles választ? Hát nem, nagyon nem, ehhez sokkal több idő kell, de mintha mostanában mindenki azonnal dűlőre akarna jutni, pedig az égadta világon semmi biztosítás nincs arra, hogy a szemünknek egy vonzó nő vagy egy férfi nem egy borzasztóan nárcisztikus barom, vagy egy ostoba miss picsa. Én azt gondolom, hogy ma már mindenki alkalmaz bizonyos szűrőket így azért olyan nagy meglepetés nem ér senkit az első randin. Ne szépítsük a dolgokat, egy a Budai vár alatt lakó, liberális beállítottságú kozmopolita hölgy, nem fog randizni egy Világvégefalvaalsó vasútállomás mellet dolgozó hentes sráccal. Természetesen itt most nem alkalmi szexről beszélünk, mert akkor többnyire mindegy a lakhely, meg az egzisztencia, hanem amennyiben a párkapcsolat a cél. Csak érdekességképen, de van egy 50 éves egzisztenciálisan nagyon rendben lévő barátnőm, aki évekig azért nem talált párt, mert akire vágyik, azaz a jó test, legyen 5-10 évvel fiatalabb, rendezett anyagiak, nem elérhető számára. Aztán egyszer csak talált egy mamahotelben élő 40s izmos férfit, akire azonnal működött a kémiája. Aztán pár hónap után alábbhagyott a nagy szexuális vágy, amikor a férfi büdös zoknijait, meg az edzés utáni izzadt alsógatyáit kellet kimosni. Szóval hagyjuk ezt a sok bullshit-et, az azonnal kiderülő kémiáról, mert amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is mehet az a bizonyos vágy, amit sokan kémiának hisznek.
Egy igazán jó kapcsolatért meg kell küzdeni, de legalább is kell némi idő...
Tudom, hogy a mai instant világban, senkinek nincs ideje semmire. Mindenki azonnal tudni akarja, hogy fog-e működni a dolog vagy sem, ezért a vágyra bízza a döntést, rögtön az elején. Ez a legnagyobb hiba véleményem szerint, hiszen esélyt sem adunk úgy igazán megismerni a másikat. „Jaj de nagy a feneke, fúj én nem tudok majd hozzá érni”, vagy „én kockás hasat szeretem, mit kezdjek egy apuci testtel, fúj de undi”, de vajon a lelkünk nem a másik lelkét keresi? Valóban ez a test téma a legfontosabb? Nyilván nem egy fogatlan, 10cm- el magasabbnak és 20kg-al soványabbnak magát beállító férfiról beszélek itt, hanem egy átlagos testalkatú, de jó lelkű, udvarias, férfi, miért nem tetszik manapság a nők nagyrészének? Azért mert nem a konditeremben szocializálódik, nem rosszfiú style, már mehet isten hírével? Nem akarok most ebbe nagyon belemenni, mert akkor elkanyarodnék az írásom eredeti témájától. Szerintem az első randin sokan ellentmondó üzeneteket küldenek a testbeszédükkel a másiknak, ez is nagyon nagy hiba. Fontos lenne érzékenyen, de határozottan reagálni az igényekre, érzelmekre, a nyomulás mértékére, mikor fogjuk vissza magunkat és hasonlók. Nekem volt olyan randim, amikor éreztem, hogy a hölgy nem engem keres, nem tetszettem neki élőben úgy igazán. De azért nagyon figyeltem a rezdüléseire, vágyott egy férfias dominanciára és mivel alapból ilyen vagyok, de ő azt hitte, hogy egy szerény intellektuel típussal randizik, nem fogtam vissza magam és láttam, hogy megváltozott az érdeklődése irányomba. A testbeszéde elárulta és ezt „kihasználtam”, egész este szenvedélyesen csókolóztunk, erősen szorítottam a derekát, a nyakát, az egész testét. Szóval megváltozott az a fránya kémia, nem egészen 2 óra alatt, szóval nekem senki nem adja be azt, hogy ez rögtön az elején kiderül és ezt nem lehet majd befolyásolni.
Az érzelmi és értelmi intelligencia fontos, de nem ettől lesz tökéletes egy párkapcsolat...
Szerintem a kognitív készségek, azaz a felfogóképesség, a jó memória, a határozott érvelés képessége biztosan segíthet bennünket a tanulásban, vagy a munkánk során, de a párkapcsolatokhoz azért ez nem elég. Szerintem itt már olyan szociális és érzelmi képességekre is szükség van, mint az önuralom, amikor kell, a visszagazolások értelmezésének képessége, a motiváltság. Ezért én nem választanám szét ezt a kettőt és inkább kiegészíteném az érdek nélküli alkalmazkodás képességével, összefoglalva tehát, nem az EQ/IQ a lényeg, azaz hogy ezek nagyon magasak legyenek, hanem azok az emberi tulajdonságok, melyek inkább abban segítenek, hogy befogadóak legyünk a másik rezdüléseire. A boldogsághoz vezető út, nem kompetencia kövekkel van kirakva, meg nem is szakpszichológusok publikációinak folyamatos zabálásával, hanem laza és szenvedélyes viselkedéssel, humorral és tisztelettel a másik iránt. A csalódások könnyű megemésztése is fontos, ne úgy tekintsünk ezekre, mint ami a lelküket rombolja, hanem úgy, hogy megugrottuk ezt az akadályt is, next, a következő majd jobb lesz. Na de mit is akartam mondani most ezzel a cikkemmel? Csak annyit, hogy akinek a bemutatkozó oldalán ezek a szavak erőteljesen kihangsúlyozva vannak, ott többnyire nem is tudják igazán egy párkapcsolat kialakításának a lényegét, azaz a boldogág és harmónia nem egy egzakt tudomány...
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez