'Ha valaki menni akar, hát menjen.' - Minden, amit anyám tanított nekem az életről
Bár kétség sem fér hozzá, olykor úgy éreztem anyám mit sem tudhat az én problémáimról, mégis az idő elteltével nagyon is igaz volt minden egyes mondata, melyet hozzám intézett. Egy bölcs asszony volt, és be kell látni, vannak olyan életleckék, melyeket csak tőle tanulhattam meg és melyek mindenki számára tanulsággal szolgálhatnak.
Nem az számít, hogy hogy nézel ki.
Ez volt az a mondat, amit nehezen akartam megérteni. Talán csak amiatt, mert idő kellett mire megértettem a valódi jelentését. Tudom, hogy manapság hajlamosak vagyunk a szépséget a jósággal, vagy különlegességgel társítani, de a nap végén hiába vár téged a legszebb ember otthon, ha belülről nem kapsz tőle semmit, mit sem ér. Anyám szerint hinnünk kell magunkban annyira, hogy sokkal többek vagyunk, mintsem puszta megjelenés. Tudom ez különösen azért nehéz számunkra, mert manapság az összehasonlítgatások korát éljük. Ugyanakkor, ha végiggondoljuk mi is az, ami valóban érték, akkor csakhamar rádöbbennünk, hogy mennyire igaza volt.
Elég ha csak az igazi szerelemre gondolunk. Mibe szeretünk bele? Egy ember testébe, vagy a lelkébe? Egyértelmű a válasz, nemde?
Összepontosíts arra, hogy önmagad lehess, mindenféle felszínes dolog nélkül és higgy abban, hogy nem az számít, hogy adott napon éppen mit viselsz. Az igazi szépség belülről fakad...és milyen igaz.
Ha valaki menni akar, hát menjen
Az elengedést számtalan módon körbejártuk már életünk során, azonban azt hiszem ez a mondat tökéletes összefoglalja azt, hogyan is kell ezt az egész dolgot viselnünk. Nagy igazság ugyanis, hogy ha valaki menni akar, azt el kell engedni. Nem pedig foggal-körömmel kapaszkodni egy olyan valamibe, ami már nem a miénk. Hiszen onnantól kezdve, hogy menni akar, már nem a miénk. Bármit is csinálhatnánk, valószínűleg nem változtatna a helyzeten, így méltóságteljesen kell a másikat elengedni. Talán kevesebb sérüléssel.
Ha változást akarsz, kezd magaddal
Anyám mindig azt mondta, "Kislányom, ha meg akarod változtatni a világot, akkor kezd magadban a változást. Legyél te az, aki minden egyes nap tesz valamit azért, hogy jobb legyen."
Ez a gondolat nagyjából le is fedi annak az egészét, hogy a boldogság és a változás soha nem a külső impulzusok vagy hatások lévén jön létre. Mi vagyunk azok, akik megteremthetik a saját életükben a változást, a jó dolgokat, az új élményeket. Egészen addig, amíg kívülről várjuk a csodát, nem fog megérkezni. Nekünk van feladatunk, és nekünk van hatalmunk ahhoz, hogy a saját életünket a kezünkbe vegyük és úgy élhessünk, ahogyan szeretnénk. Ha bennünk megvan az egyensúly, akkor a környezetünk, a külső ingerek már sokkal kevésbé tudnak minket kibillenteni.
Mindenki azt mondhat, amit akar
Azaz, a szavak csak üres szavak maradnak mindaddig, amíg nem követi cselekvés és változás. Hajlamosak vagyunk túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonítani annak, amit mások mondanak nekünk, holott ezekre egyáltalán nincs garancia. Már nem azokat az időket éljük, amikor az adott szónak még volt értéke. Manapság az egyetlen, amiben bízhatunk az az, ha látjuk, hogy mit tesz a másik.
Az életet élni kell, szenvedéllyel
Anyám szerint az élet akkor jó, ha tiszta szívvel és szenvedéllyel éljük. Ha megtaláljuk mindazt, ami lángra gyújt bennünket. Ha folyton mozgásban tudunk maradni a lelkünk legmélyebb szintjein.
Körbe kell vennünk magunkat azokkal az emberekkel, akik szeretnek és tisztelnek minket. Akik társaink lesznek az utunk során, és akik mindig mosolyt csalnak az arcunkra.
Önmagunkat kell meggyógyítanunk, akkor is ha néha fáj. De ha a bennünk élő szenvedély lángja lobog, akkor nagy baj már nem lehet, mert az majd erőt ad a folytatáshoz.
Összegezve azt tudom mondani, hogy hálás vagyok Édesanyám minden szaváért, mert nélküle egészen más ember volnék. Köszönöm a leckéket, mert ezekből mind tanultam és bízom benne, hogy Ti is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez