Ha te vagy az, aki mindig túl sokat és túl mélyen érez
Nehéz olyan embernek lenni, aki legtöbbször „túl mélyen” érez egy olyan világban, ahol a logika felülmúlja az érzéseket. Folyamatos harc az érzéseid elhallgattatásáért vagy azért, hogy ne riasszon ez el másokat. Elrejteni a szívedet, hogy ne tudjanak összetörni.
Legszívesebben kimondanánk, hogy "szeretlek", de mégis inkább hűvösek maradunk. Nem mondjuk, hogy hiányzik a másik, inkább írunk egy felületes üzenetet. Úgy teszünk, mintha nem érdeklődnénk annyira, miközben a szívünk a másikért dobog.
Mindezt miért? Mert nem akarunk mi lenni azok az emberek, akik túlságosan éreznek, vagy akik ezáltal sokkal sebezhetőbbé válnak.
És valójában mekkora butaság ez! Hiszen eljátszani a ridegséget pusztán annak érdekében, hogy másoknak megfeleljünk, vagy érdekesebbek legyünk, teljesen felesleges. Ezzel becsapjuk magunkat és másokat is. A probléma részeivé válunk. Folytatjuk a magány körforgását, ahelyett, hogy új utat alakítanánk ki kapcsolat irányába. Ez egy ördögi kör!
Csodálom azokat, akik kéretlenül önmagukat tudják adni. Azokat, akik minden interakciónál megnyitják a szívüket, félelem nélkül. Ilyen emberré kellene mindannyiunknak válni.
Ha te vagy az az ember, aki „túl soknak” érzi magát, szeretném, ha tudnád, hogy a sebezhetőséged ajándék. Nem tesz gyengévé. Ne hagyd, hogy meggyőzzenek arról, hogy túl érzelmes vagy. Nem árt a szíveddel gondolkodni. Bámulatra méltó, sőt. Az, hogy képes vagy mély érzésekre, és összhangban vagy az érzelmeiddel, nem hiba. Az egyik legszebb dolog a kapcsolatokban, hogy te magad alakítod a szabályaidat – nem lehet rosszul csinálni, ha őszintén teszed azt.
Csak találnod kell valakit, aki nem retten meg attól, ami belőled ered. Attól a fantasztikus és őszinte szívű embertől, aki a másik elé áll és félelemek nélkül őt választja.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez