Ha szorít az ülés, irány a fitness - Opel Astra
Olyannyira komoly sikereket aratott az Astra K 2015-ben, hogy a következő évben el is happolta az év autója díjat. Lássuk, hogy állja a sarat a modell 5 évvel később, sőt, vizsgáljuk most meg az autót egy kicsit másképp; kifejezetten női szemmel.
2017 tavaszán meglepően széles körben okozott általános riadalmat a hír, hogy az Opel francia kézre került. Sokan fejüket lehorgasztva, fájdalommal temették a klasszikus német márkát mit sem tudván, hogy a germán vér már egyébként is rég a múlté. Az Opelt és brit verzióját, a Vauxhallt akkori amerikai tulajdonosa, a GM adta el a franciáknak, miután végérvényesen kivonult Európából. A franciákat azonban ebben a történelmi pillanatban mégsem ragadta el a hév, jól felfogott gazdasági érdekükben képesek voltak félretenni büszkeségüket, a nevet és a márkát egyaránt megtartották. Sőt, a biztonság kedvéért még rá is tettek egy lapáttal, a PSA további fejlesztésekkel vértezte fel az Opel palettát, hogy állja a sarat az élesedő technológiai versenyhelyzetben.
Jól is tette, mert íme, a kompakt kategóriában az immár öt éves Astra ma is vonzó mind külcsínét, mind belbecsét tekintve. Tetszetős oldalsó vonalvezetéssel sikerült az ablakokat szerves egységbe kovácsolni az autó hátuljával. Kívülről még színre fújt tetővel is büszkén vállalható a forma, szerencsém volt azonban egy fekete tetős változatot tesztelni, mely wow-effekt a javából a középosztályban. Megnyerő az eleje is, a hűtőrács méhkas-cellái kifejezetten játékosan verik vissza fényt. Varázsából némileg veszít, ha valaki megkopogtatja és ráébred, hogy szimpla műanyag, de aki hűtőrácsokat kopogtat – pláne nő létére -, annak úgy kell.
A fektetett L alakú hátsó lámpák szerencsére nem akarják rád vetni magukat vadul kiugorva a karosszériából, mint újabban a távolkeleti versenytársak esetében, inkább kellő megnyugvással azt mondatják veled; lám-lám, ezek a lámpák jól sikerültek. Tegyük hozzá, az Astra K kellemes külsejével azért nincs egyedül kategóriájában a mai európai autópiacon, design témában manapság nagyon is el vagyunk kényeztetve, úgyhogy maradjunk abban, hogy szép-szép, ha nem is az egyetlen. Annak ellenére azonban, hogy egy nő számára a fehér autó nem is autó, ez az Astra még fehérben is kellemes látvány. A külcsín kérdést az Astránál ki is pipálhatjuk.
Lássuk, mivel akarnak elbűvölni minket belső tartalom tekintetében. Hangsúlyoznunk kell, hogy bár középkategóriás autóról van szó, a belsőségeket is kiemelt figyelem övezte a fejlesztés során. Friss, fitt, fiatalos az enteriőr egészen vagány műszerfallal. Kifejezetten magas felszereltségű modellről tudok nyilatkozni megnyerő króm díszítéssel, bőr ülésekkel. Várakozásom ellenére ez már nem az a jó öreg fapados Opel, mely megelégedett azzal a szlogennel, hogy sosem kop el, sokkal inkább egy felturbózott, sportos, zavarba ejtően fess belső, melyben nagy display csábít interaktív kapcsolatteremtésre. A középkonzol a felhajtható fedelű könyöklőn kívül kisebb tárolódobozokkal és elhúzható fedéllel segít a rendezett tárolás fenntartásában.
Ebben a modellben százféleképp játszhatunk az elektromosan állítható, formatervezett ülésekkel, melyek olyan keskenyek, hogy plusz funkcióként finoman jelzik, hogy ha az ülés oldalt nyomja a popót, akkor ideje egy fitneszterem címét bepötyögni a navigációba és inkább ott tölteni a vacsoraidőt. Köszönet a meghosszabbítható ülésmélységnek, melyért hosszabb távon igencsak hálás tud lenni az ember. Igen, hosszabb távon, mert ezekben az ülésekben a távolsági autózás sem lehet akadály. Mellesleg a hátsó üléssor is kényelmes és viszonylag tágas.
Kisebb csalódás érheti azt, aki szembesül a csomagtartó befogadó képességével. Egy dolog, hogy a pótkerék manapság már luxus és nem széria felszerelés, de azért nem árt kipakolni mindent, mielőtt komolyabb bevásárlásra indul az ember vagy szállítana csomagokat / iskolatáskákat / sport felszereléseket / babakocsit...
Nem fejezzük be a külső-belső formáknál és kényelemnél, hiszen egy nőnek is fontos, hogy milyen vezetési élményt kapunk cserébe a pénzünkért. Az autó dizájnereknek sok gyötrő rémálmot okozhattak az újabb CO kibocsátási megszorítások, mert első körben a köbcentiket sikerült nagy hirtelen feláldozni a környezetvédelem oltárán. Ennek eredményeként aztán (ló)erőtlen hajtás szegte kedvét a vezetőnek. Mára azonban láthatóan egyre inkább sikerül együtt lélegezni környezetvédőknek és tervezőknek, mivel többszáz kilót spóroltak az Astra tömegéből, így az 1,2-es benzinmotor rendesen hozza a teljesítményt akár emelkedőn is. Az autó gyors, lendületes, a kanyarban is viselkedik, könnyű vezetni. Vannak érdekes motorhangjai, főleg hirtelen terhelésnél némi repedt fazék jelleggel, amiről nem lehet eldönteni, hogy ez direkt turbó effekt akar lenni vagy szimplán ilyen, plusz ilyen szinten sikerült megoldani a hangszigetelést. Ugyan ki hallgatná manapság vezetés közben a motorhangot, mikor a rádió mellé már ebben a kategóriában is kaphatunk komplett szórakoztató elektronikát, kihangosítót, navigációt, asszisztenciát, mindent, ami eltereli majd a figyelmünket a motorhangról. Meg kell szokni a pedálkezelést, jobb lábbal kifejezetten le kell szállni a gázpedálról ahhoz, hogy fékezni tudjunk, ami magassarkúban pláne kihívás, de ez legyen a legnagyobb bajunk az életben.
Összefoglalva az Astra K-t sikerült jól összerakni, sem formailag sem tartalmilag nincs benne kivetnivaló. Amire tervezték, abban nagyon jól teljesít, inkább több, mint kevesebb. A franciák jó gazdáknak bizonyulnak, ebben az autóban a kellemes ötvöződik a hasznossal és egy korrekt árfekvéssel. Még öt évesen is felveszi a versenyt fiatalabb konkurenseivel a piacon, ezzel a motorral és kiemelt felszereltséggel biztosan nem fog csalódást okozni sem férfi sem női tulajdonosának.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez