Ha most túl nehéz lenne velem
Én is látom, hogy a kelleténél talán többször csap össze a fejem felett a káosz-hullám. Sorozatban tör rám, aztán csak nézek, hogy ez a sok minden mégis, hogy jött össze? Szinte már kínosan nevetgélve huppanok le az ágy szélére. Miért az én csomagom mindez?
Miért látom azt, hogy mások gond nélkül veszik az akadályokat, soha meg nem állva, míg én megint csak egy helyben állok? Talán tényleg vannak erősebbek, és gyengébbek. Vagy pedig az erősek is túl jól rejtegetik a gyenge énjüket. Szerintem senkinek sem ismeretlen a fent említett érzés. A kontroll-vesztettség, a gyenge pillanatok néha még ki is fordítanak minket magunkból. És ekkor lép érvénybe az a bizonyos vízválasztó, azzal a személlyel együtt, aki az életünkben van. Azokkal, akik esetleg minden nap részt vesznek ebben a kalandban, velünk. Az, hogy milyen reakciót kapunk tőlük egy ilyen dolog kapcsán, igenis kulcsfontosságú, és örök lenyomatot hagyhat a lelkünkben.
Szépen lassan, ahogy egy portré körvonalai is, ki fognak rajzolódni a csupasz hegek. Vagy éppenséggel, a be nem forrott sebeid is. A hibás, talán zavaró részeid. Egy kissé elrontott képkockának tűnsz majd, az eddig harmonikus összhangban létező mindenségben. És ez még csak az út kezdete.
Szóval ilyenkor van az, hogy a legtöbben kétkedve méregetik ezt az új valamit, amit látnak belőled. Pedig ez is te vagy. Én most egyedül, a tükörbe nézve is látom az összes ilyen, nevezzük hát “hibásnak”, alkatrészemet is. Lehet, hogy első pillantásra nem egy tömör esztétikai gyönyör, csak a tükörbe nézve azt is látom, én mit adtam magamból másoknak. Az érintéseket, a felejthetetlen nevetéseket, a sok türelmet és megértő hallgatást. Örökre elkísérő pillanatokat. Milyen ironikus, nem? Az élet nem csak fekete, vagy fehér.
Persze tudom, talán most túl nehéz velem. De az érzelmeim, a személyiségem, meg a szívem, a benne lévő összes szeretetével, szerelmével, és fájdalmával, változatlanok. Tudom, hogy furcsa ténylegesen belelátni a másikba, elfogadni, hogy ez is a része, és megfogni a kezét, majd azt mondani: “Figyelj, ezt is megoldjuk. Minden rendben lesz.”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez