Ha már úgyis túlfeszíted a húrt, nézd meg, meddig nyúlik?
Találkoztál már olyan emberrel, aki állandóan boldognak mutatja magát? Sőt, akkor is erőlteti ezt az arcot, amikor nyilvánvalóan nehéz neki?
Azt gondolom, ahogy a nehézségek, úgy a rosszkedv is egy természetes állapot, viszont van egy jó hírem. A nehezebb időszakok és az átmeneti rosszabb hangulat nem fog a boldogságod útjában állni. Azért ijedünk meg attól, amikor ilyen állapotba kerülünk, mert azt hisszük, tartós.
Attól, hogy szeretem a párom, a munkáim, a lovamat, az életemet, még teher az odafigyelés. Attól, hogy szereted a gyeremekedet, még rengeteg energiát visz el. Hoz is, valóban, de visz is. Mondogathatod, hogy szeretsz este, fáradtan mosogatni a vacsora készítés után, de teher.
Az odafigyelés maga a súly, amit cipelünk nap, nap után, mivel a figyelem egy lelki energia. Inkább megismétlem: a figyelem egy lelki energia.
Ilyen értelemben szerinted mire jók a terhek?
Elkezdesz csomagolni, Barátom. Elkezdesz szervezni, struktúrálni, egymásba tenni, egyszerűsíteni, hogy ugyanazt a súlyt, jobb fogással tudd cipelni és találsz egy ritmust, amit hosszú távon fenn tudsz tartani. Ez pedig maga a fejlődés.
Ez maga a komfortzónád tágítása. Ez maga az edzés.
Ha a dolgokat az életedben még bonyolítod, nem vagy ott, ahová indultál, vagy ahol szeretnél lenni. Ha még bonyolítod, az annyit jelent, hogy a kerítésen belül játszik a gyerek.
Akkor leszel ott, ha leegyszerűsítetted a dolgaid és megvan a ritmusa az életednek és a haladásodnak!
Ha szeretnéd megtalálni a ritmusod és struktúrálni az életed, keress meg bátran.
Dr.Váradi Éva www.evecoach.com
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez