Ha ma életben maradok, holnapra szabad leszek
Egyik nap még lelkesen készült az olimpiára, egy másikon már abban az Auschwitzban találta magát, ahol egyetlen balra vagy jobbra intéssel dönthettek a sorsáról. 16 éves volt, mikor családjával együtt a haláltáborba deportálták és egy pillanat alatt foszlottak szerte az álmai. Az addig reményteljes jövőkép helyét átvette az állandó rettegés.
Senki nem veheti el tőled, amit a fejedbe raksz
Ezt mondogatták neki a szülei, akik kezdetben még bíztak abban, hogy "csak" dolgoznak majd kicsit (ˇ"Arbeit macht frei"), még véget nem ér a háború. Nem így lett. A kislány soha többé nem láthatta viszont a szüleit. Testvérével együtt, egymást támogatva próbálták elviselni a tábor borzalmait. Éhezés, végkimerülésig menetelés, megaláztatások egész sorozata jutott osztályrészül annak az Edith Eva Eger-nek, aki Döntés című könyvében saját történetén keresztül próbál segíteni az olvasóinak abban, hogy megtalálják a kulcsot saját börtönükhöz. A magyar származású holokauszt túlélő ma klinikai pszichológusként praktizál, egyetemen oktat és amerikai katonáknak tart tűrőképességi tréningeket, valamint segíti őket a poszttraumás stressz legyőzésében.
Senki más nem tehet minket áldozattá, csakis mi magunk
A Döntés nem pusztán egy túlélő memoárja, sokkal inkább egyfajta útmutató az olvasóknak, miképpen tudnak megbocsájtani, feldolgozni, túlélni és legfőképp kiszabadulni a saját börtönükből. Hiszen legtöbbször nem fizikai korlátokba ütközünk, hanem saját magunk húzzuk fel a cellánk rácsait. Kishitűségünkkel, fel nem dolgozott traumáinkkal, fájdalmainkkal, akaratunkon kívül is mi válunk a saját börtönőreinkké.
A jó hír azonban, hogy bármikor dönthetünk úgy, hogy szabadok leszünk. És ki más tudna erről hitelesebben beszélni, mint az, aki maga is megjárta a poklot? S bár hétköznapi problémáink nem érhetnek fel a haláltábor rémségeihez, jó, ha tudjuk, hogy a szenvedésben nincsen hierarchia. Nincs olyan, hogy az én problémám kisebb vagy nagyobb a máséhoz képest. Problémák vannak, amik csak az egyén szintjén súlyozhatók.
A múltat nem lehet megváltoztatni, de eldönthetjük, hogyan reagálunk rá.
Még mielőtt tévesen azt gondolnánk a könyv címe alapján, hogy a minden fejben dől el szintű maszlagok lesznek a történet vesszőparipái, inkább készüljünk fel jó előre arra, hogy az írója semmilyen instant megoldást nem szolgáltat majd számunkra. Nem árul illúzió lufikat és nem hiteget semmilyen üres frázissal. Merthogy a gyógyulás útja bizony, rendkívül hosszú és göröngyös, bármennyire is szeretnénk, hogy gyorsan túl legyünk rajta. A Döntés ilyen tekintetben tehát, az úton való elindulást jelképezi. Hiszen dönthetünk úgy is, hogy örökké áldozatok maradunk vagy választhatjuk a szabadságot is. Ez utóbbi viszont, holtbiztos, hogy nem lesz egy sétagalopp.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez