Ha lelkeket látnánk és nem testeket, akkor nagyon hamar átértékelődne a szépségideál fogalma
A szépséget érzékelő receptorainkat inger éri, stimulálódnak, majd vágyak és érzések formájában megjelennek bennünk. Napjainkban a plakátokon, a tv-ben, a közösségi portálokon egy óra leforgása alatt több szépet látunk, mint akárcsak a száz évvel ezelőtt élt emberek tehették egy teljes emberi élet során.
Ennek következménye az, hogy a szépség klisévé válik. Gyilkos klisévé, ami lassan beszivárog az életünkbe és tönkreteszi azt. Hogyan? Úgy, hogy elfelejtünk a belső megérzeseinkre figyelni, elfelejtünk hallgatni rájuk, es elfelejtünk megbízni bennük. Eközben egyre elégedetlenebbek és kritikusabbak leszünk a hétköznapi emberek szépségével, mert egyre nagyobb és tátongóbb a szakadék a túloldalon levő idealizált szépséggel.
Az ideális társ keresése, ugyanolyan függőséget alakíthat ki az emberben, mint a boldogság kényszeres hajszolása, vagy a mindennel szemben gyakorolt kritikus hozzáállás. Egy kapcsolatban a leértékelés és a hibáztatás, -akár a másik, akár magunk felé irányul-, az egyik legrombolóbb függőség, mert ez öli meg leghamarabb az egységet, és a kapcsolat intimitását. Ezért nem az számít, hogy ilyenebb, vagy olyanabb-e társad a klisék szerint, hanem az, hogy a lelekek tud-e kapcsolódni.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez