Ha igaz volnál
Érző vagyok és végtelen. Igen, tudom jól, hogy nem könnyű velem. Elsodorlak, ha az élet és az érzéseim úgy kívánják, de minden egyes pillanatban érted vagyok az, aki. És te? Vajon Te tudnál engem feltétel nélkül szeretni?
Sokszor gondoltam rád úgy, mint arra, akiből csak egy van. Sokszor éreztem, hogy elvesznék benned úgy, hogy vissza soha nem néznék már arra a múltra, ami olyan sok sebet hagyott maga után. De a tettek néha többet mondanak minden szónál.
Tudod, ha igaz volnál nem mennél el szótlanul. Ha igaz volnál, nem lenne bennem sok a hiba, és kevés benned a szeretet. Ha igaz volnál, szeretnéd, hogy reggel nézlek, mikor még alszol, mint egy kislány, aki még rácsodálkozik a világra. Ha igaz volnál, tudnád, hogy amikor nem-et mondok, akkor is igen-t mondanék, csak a büszkeségem még, ami megvéd.
Ha igaz volnál, értenéd, hogy vágyom rád. Értenéd, hogy nem tudom, milyen lenne a minden veled, de azt tudom, hogy nem akarom már nélküled. Ha igaz volnál, nem kellene mondanom, hogy hibáztál, mert tudnád magadtól, hogy bocsánat helyett elég volna egyetlen igazi ölelésed és újra ugyanúgy szeretnélek. Tudnád azt, hogy minden egyes nappal közelebb kerülünk egymáshoz, és ezért nekünk kell dolgoznunk. Hogy nem hiába vagyunk mi itt egymásnak, de tudnád azt is, hogy nem magától értetődő a jelenem. Hogy hiába a szeretet, ha közénk áll a félelem.
Ha igaz volnál, nem kérném, hogy változz értem már.
Nem kérném, hogy mondd azt, szeretsz még. Nem kérném, hogy váltsd valóra az álmaimat, mert veled akarnék álmodni tovább. A könnyeinket törölni, ha fáj és együtt érezni, ha a boldogság ránk talál.
Ha igaz volnál… és mégis látod, Nekem Te a legigazabb vagy….
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez