Ha engem választanál
Tudod, azt hiszem, hogy tényleg jó lehetne. Jó lehetne, ha el akarnál merülni a lelkemben, nem pedig csak megmártóznál, nem úgy, hogy azt nézed közben, hogy a sekély részhez közel maradj, ahol ott a biztonságot nyújtó part, szinte csak pár karcsapásnyira. Hanem, hogy vonz a mélység, hogy beljebb akarsz úszni, még ha ott is van a lehetőség, hogy az áramlat beránt. Hogy még így is megérné neked, mert el akarnád mondani, hogy felfedeztél valamit, amit más nem, mert volt bátorságod tovább úszni.
Egyelőre azonban csak a parton napozgatsz, félretolt napszemüveggel, hogy azért legeltethesd a szemed a lányokon. Látod, ez a baj.
Hogy tényleg jó lehetne, ha esélyt adnál a dolognak, ha elveszhetnénk egy este alatt és egymásban magunkra találhatnánk, ha nem lenne mindig ott a korlátlan lehetőségek tárháza. Mert nálam is, nálad is mindig lesz szebb, jobb, okosabb és még viccesebb is, de mit számít ez, ha mi ott vagyunk egymásnak. Ha tudunk dönteni.
Amikor melletted fekszem, mindig kicsit furán érzem magam, mert hosszú idő után most először nem félek. Vagy legalább is kevésbé. Azt érzem, hogy lesz még időnk, nem akarom rád zúdítani magam, inkább csak csendben figyelem, hogy mit hozunk ki egymásból. És ez jó. Félig várom, hogy alakuljon az érzés, félig már megérkeztem. Azt érzem, hogy minden porcikádat tudni akarom, megfejteni téged, kihámozni a sallangokból, amiket az évek építettek köréd, ugyanakkor szeretném, hogy te akarj mesélni.
Csöndben vagyok. Ez ritka.
Elveszek a pillanatban, elmerülök benne nyakig, és most nem számít, hogy mi lesz velünk, csak hogy mi van. Úgy csókolsz, mintha újra és újra le akarnád pörgetni ezt a jelenetet, mintha szeretnél magadba szívni, mintha tényleg csak a miénk lenne a nyár. Szédült vagyok veled. Miattad.
Amikor nem vagy itt, akkor viszont elgondolkozom, hogy hány sóhajból állhat egy egész carpe diem, hogy mennyire éri ez meg nekem, ha te csak fél lábbal vagy benne.
Mert persze azt hiszem, hogy ebben több van. Hogy akarom szőröstül-bőröstül. Akarom a vitákat, a fáradt reggeleket, a közös fogmosást, a fejfájást, hogy mi lesz velünk, a konyhában szeretkezést, az egymás mosolyába bújást, csak megélni azt, ami van.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez