Ha elveszik a felnőttek játékát, az internetet
A zen hetében azt a kihívást vállaltam, hogy minden este 9 óra után offline üzemmódba pozicionálom magam, és a telefont, tv-t, internetet kizárva, nyugodtan töltöm az estéimet. Sikerült-e teljes mértékben betartani? Persze, hogy nem. Tanulságos volt-e? Rémisztően.
Kezdjük a kihágásaimmal, de mivel nő vagyok, úgyis van mindenre magyarázatom. Egyetlen egy este volt csupán, amikor durván bűnbe estem, és háromnegyed 10-ig chateltem. Ez természetesen barátnőkkel zajlott, válságstáb volt, ilyenkor az ember félreteszi a fogadalmát; ezután viszont, és az összes többi napon is 9 után, ha a státuszom elérhetőre is váltott valahol, a bejövő chatüzenetekre nem reagáltam, én sem írtam senkinek, nem beszéltem telefonon, nem neteztem, és filmet, sorozatot sem néztem.
Ilyen üzenetet mondjuk pont nem katam Dzsék Gyllenhaaltól. Erre lehet, hogy válaszoltam volna.
A virtuális térben való egy-egy felbukkanásomnak az volt az oka, hogy figyelmen kívül hagytam a tényt a fogadalom tételekor, hogy a családom két hónap után ezen a héten tér haza Los Angeles-ből, és a 9 órás időeltolódásnak köszönhetően az esti órákban adnak általában hírt magukról. Azzal pedig végképp nem számoltam, hogy átszálláskor egész hétvégére Frankfurtban ragadnak a Lufthansa-sztrájknak köszönhetően, de ez egy másik történet. A lényeg, hogy ezeknek az eseményeknek az okán történt, hogy 2 alkalommal bekapcsoltam a netet este 9 után is, hátha újabb infók érkeznek róluk. A kritikus esti órákban nem érkeztek, szóval kommunikációs kihágás nem történt.
A telefonom kikapcsolva ugyan nem volt soha 9 után, meg úgy egyébként sincs soha, a paranoiámból fakadóan, hogy sose lehet tudni, kivel mi történik, de se bejövő, se kimenő hívások, sms-ek nem voltak egyik este sem.
Az estéimet, ha itthon töltöm, általában sorozatnézéssel ütöm el, így az volt a legnagyobb furcsaság, hogy amikor itthon voltam, nem a kedvenc sorozataim, hanem a könyvespolcomon sorakozó könyvek közül kellett ezúttal válogatnom. Ennek az lett az eredménye, hogy minden alkalommal körülbelül 2 órával korábban (!) lefeküdtem a megszokotthoz képest, 3 könyvet kivégeztem a héten, és 4 másikkal lettem gazdagabb, amikor bementem a legközelebbi könyvesboltba megrészegülve az élménytől, hogy 'basszus, mennyire imádok olvasni, és mennyire hülye vagyok, hogy mostanában csak filmeket vagy sorozatokat néztem'. Ez a legfőbb ok, amiért mindenképpen ajánlom, hogy legalább egy hétig mindenki csinálja utánam a kihívást, és redukálja az esti online jelenlétet valamilyen formában.
Összességében tehát egy este vétettem durva szabályszegést, akkor is csak háromnegyed 10-ig, ezt leszámítva minden itthon töltött estém nyugalomban, csendben, netmentesen zajlott, könyvet olvasva. (Ezen a ponton azonban meg kell említenem, hogy talán annyira immunissá váltam az internetezésre, és filmnézésre, hogy a hét elején sokkal nyugtalanabbul aludtam, mikor olvasásra váltottam. Talán nem megfelelő könyvet választottam, vagy túlságosan élénken jelentek meg a képzeletemben az olvasottak, mindenesetre egész éjjel rémálmaim voltak, tehát a technikai kütyük kiiktatása nem feltétlenül jár rögtön kellemesebb alvással is. Nagy változást a hét vége felé közeledve sem tapasztaltam ezen a téren, de ez nem a legjobb promó, úgyhogy vegyétek úgy, hogy azt írtam: 'Sokkal jobban alszom, mióta esténként olvasni szoktam'.)
Furcsa volt nem úgy lefeküdni aludni, hogy még utoljára végigpörgetem a Facebookot, az Instagramot, a privát és munkahelyi emailjeimet, és az olvasottsági statokat. Belegondolva egészen beteges, hogy majdnem minden este ezt a kört futom végig, mielőtt becsuknám a szemem. Nem mondom, hogy nem volt ettől kényelmetlen hiányérzetem minden este, de ennek az addikciónak a megszüntetéséhez jó kezdésnek bizonyult ez az egy hét. És a célja pontosan ez volt.
A heti levelem, melyben vállalom a kihívást ITT olvashatod!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez