Ha egy férfi nem tud, és nem is akar várni, az az ő problémája
Van úgy, hogy rögtön tudjuk, ő az. A találkozásunk azonnali kapcsolódás. Már a legelső alkalommal egymásra hangolódunk, a testünk azonnal megtanul a lélek nyelvén beszélni, egymáséi vagyunk, én az övé vagyok, és ő az enyém. Nincs szükség arra, hogy a szex fejezze be a szerelmes táncunkat, mert a találkozásunk lelkek találkozása, és a testiségünk magától értetődő, akárcsak bármilyen más érintés közöttünk.
Nem vagyunk idegenek, mintha régről ismernénk egymás illatát, mozdulatait, testének hajlékony vonalait. Meg kell ragadnunk a pillanatot, és nem tépelődünk, nem bánjuk egy pillanatra sem. Ezt hívják karmikus találkozásnak? Csak azt tudjuk, hogy korábban nem hittünk ilyesmiben. Csak azt mondhatjuk, hogy egymással végre lehetünk ösztönösek, nem kell analizálnunk egymás érzelmeit, és nem kell gyanakodnunk, bizonytalankodnunk, egymással végre lehetünk azok, akik valójában vagyunk. Nem kell félnünk, hogy felhív-e, ott lesz-e, megígéri –e, betartja –e. Együtt az érzelmek védelmező, biztonságos kötelékében létezünk. Ahhoz, hogy ide eljussunk számos szívtöréses baleseten kell átesnünk, ahol minden csalódás és istenhozzád egy kemény szívlecke.
Ilyen szerelemről álmodunk mindannyian. Ahol nincs megfelelési kényszer, félelem, bizonytalanság, érzelmi ridegen tartás, és nincsenek elvárások. Ahol nincsenek a testi szerelemnek írott, és íratlan szabályai, csak ösztönös, és akarattalan együtt létezés van. Sajnos azonban ádáz módon locsol arcon a felismerés, hogy egyre ritkábban élhetünk át ilyen mély, és őszinte spontaneitást. A negatív tapasztalatok, a széthulló modern párkapcsolatok, és az embertelen, magyarázat nélküli köddé válások is ezt igazolják.
Ki mondja meg, hogy mikor történjen az első szerelmes összebújás? Senki. Erre nem létezik sem írott, sem íratlan alapelv, mint ahogyan a szex és a szerelem sem működik előre megírt szabálykönyvek szerint. Társat találni azonban nem egyszerű feladat. Igazgyöngyöt találni manapság az aranymosásnál is nehezebb, és aprólékosabb munka, ezért sokan fel is adják idejekorán, megelégednek a hamis imitációkkal. Velük habkönnyű minden már a kezdet kezdetén, aztán rájövünk, hogy egyetlen, lélektelen éjszaka volt bennük, nem több, szemfényvesztő tűzijáték volt csupán. A gyors, sürgető együttlét után elmúlik a szikra, furcsa kiüresedés jön, és menekülési vágy. Csak keresgéljük a ruháinkat a hajnali csendben, mert egyáltalán semmi keresnivalónk az ágyban fekvő idegen mellett.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez