Ha a szeretet valódi, akkor is hűséges maradsz, amikor nehéz szeretni
A hűség döntése csendes, belső ünnepség, önmagamnak tett ígéret. Semmilyen Isten és ember előtt köttetett fogadalommal nem függ össze, nem függ össze csinnadrattás esküvővel és bármilyen egyház előtt tett holtomiglan-holtodiglan ígérettel. A fogadalmat egyedül teszem, szívemre tett kézzel, vagy a nélkül, a lényeg, hogy valójában nélküle állok ott és akkor, mert a hűség egyszemélyes jelenlét. Csakis magamhoz maradok hű, ha hozzá hű leszek.
Magamnak fogadom meg, és nem neki. A kimondott szavak bármennyire szépek és hihetőek, és bármilyen különlegesre cicomázzák a szertartást, lehet, hogy erőtlenül hullnak a földre, erejüket és értelmüket veszítik majd, és a hűségeskü ott marad, örökre beteljesületlenül.
A hűség egy villanás, megvilágosodás, abban a pillanatban születik meg, amikor elhatározom, hogy elkötelezem magam neki, amikor pecsétként a szívére helyezem magam, pecsét leszek az ő szívén, ahogyan az Énekek Éneke írja. Elhatározom, hogy elég a bolyongásból, elég a cél nélküli menetelésből, mert úgy érzem, hogy a boldogságkeresés fárasztó és lelkileg megterhelő, minden állomáson ugyanazt kapom csak. Megpihenek, jut némi lelki és testi táplálék, de egyre csak fürkészem az arcát kíváncsian, talán ő lesz az? Talán nem kell tovább vándorolnom a lelki sivárság kies, holdbéli tájain. Nem vagyok függő, támaszkodó, egyedül lélegezni képtelen, széteső, képlékeny félember. Élvezem saját rendkívüli társaságomat, tudom, mennyit érek, és mit nem akarok, de ideje bevallanom, halálosan unom már a nőt, aki nélküled vagyok, aki egyedül nézi a naplementét, a legjobb pezsgőt kortyolva. Én szeretem magam, tudod, de téged annál jobban szeretlek.
A hűség akkor születik meg, amikor elhatározom, hogy veled valóban megelégszem és ezzel együtt önmagamhoz is hű maradok. Az álmaimat nem zárom hét lakat alá, a vágyaimat kinyilatkoztatom, eléd tárom mindet. Megtanultam a leckét, szavaim nem bántók, nem szúrok beléd apró kis mérgezett elvárás- tőröket. Nem, nem akarom, hogy egy éjjelen közénk kússzon szerelmünk csöndes gyilkosa. Az életet a maga teljességében élem meg veled. Nincs kínzó hiányérzetem, nem érzem úgy, hogy keresni kell, várni kell, és valahol máshol szomjat és éhséget csillapítani. Ha a kapcsolatunk szürkén halódik, és csak az éltető oxigénmaszkra vár, hogy végre új színeket leheljünk bele, akkor nem a harmadik megjelenése tölti fel energiával újra. Micsoda szemenszedett tévedés ez.
Az, hogy kibe szeretek bele akaratlan, sodró, gyönyörű zuhanásban az soha nem az én döntésem. Az, hogy kit szeretek egy életen át, mindig az én döntésem marad, és ez nem változik. Ha bezárok ajtót, ablakot, és eldobom a kulcsot, attól még nem maradsz velem. Akkor majd kikúszol a küszöb alatt, de ha maradsz, erre nem lehet más okod, mint az, hogy szeretsz, és döntöttél. Az még nem hűség, ha gyáva vagy a hűtlenséghez, ha titkos szobákban jársz-kelsz nélkülem, idegen, angyalhangú ördögi nőket kívánva, vágyva.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez