Ma már tudom, hogy amikor feszültebb vagyok, amikor nyomja valami a lelkemet, és hagyom, hogy ezek az érzések magával rántsanak, az nem csak azt jelenti, hogy éppen én mondok le arról, hogy akár jól is érezhetném magamat. Ennél sokkal többről mondok le.

A jelenemnek fordítok hátat. Életem másodpercei, megállíthatatlanul fogyatkoznak és amikor félek, amikor szorongok, vagy aggódom, akkor egy olyan jövőképben vesztem el, ami még nem létezik csak az elmémben. Amikor agyalok, elégedetlen, sértett, szomorú vagy dühös vagyok, akkor a múltban ragadtam.

Elpocsékolom a mindennél értékesebb jelen pillanatomat, hogy az idő olyan síkjain létezzek, ami még nincs, vagy már rég nincs. A mindenkori mostot, az életemben való részvételt kizárom, pont azt, ami az egyetlen valóság, amit formálhatnék, amit hatalmamban áll itt és most formálni, akár pont a jövőm érdekében.

Ma már tudom, hogy ha nem vagyok jól, az azt jelenti, hogy olyankor nem élek és csak úgy teszek, mint aki jelen van. Ez a vegetálás. Ma már észreveszem, hogy ha azt érzem, hogy félek, vagy esetleg azt, hogy szomorú vagyok, és ha mindezekre az érzésekre nincs az adott pillanatban semmi okom, akkor annak egyedüli oka az, hogy éppen nem vagyok jelen az életemben, éppen hagyom, hogy elmenjen mellettem a létezés örömének percei, napjai, hetei, akár évei. Ez a ráeszmélés segít tudatosítani bennem azt, hogy nem mindegy minek szentelem a figyelmem és hogy hatalmamban áll ezt megváltoztatni a jólétem, belső harmóniám érdekében.

Nézd meg, őszintén ajánlom, hogy nézd meg egy napod. írd fel reggel egy cetlire vagy a telefonodba, hogy hányszor és mennyi időt szánsz agyalásra, félelmekre, elégedetlenségre, aggodalomra vagy haragra. Jegyezd fel azt is, amikor mész az autóban, vagy a buszon, vagy amikor dolgozol és közben ezeken pörög az agyad. Vagy amikor a társad, vagy a barátnőd, barátod, szüleid beszélnek hozzád és te fejben teljesen máshol vagy. Elképesztő lesz számokban látni, hogy a huszonnégy órából mennyit élünk. És ez csak egy nap. Ezek már kialakult szokások, akár évek óta csinálhatjuk, és ha nem szeretnénk agyalni, vagy csak el akarjuk nyomni a szorongásainkat, akkor kényszeresen vásárolni kezdünk, fogyasztókká válunk, nyomkodjuk a telefonunkat vagy bambulva nézzük az álarcos celebeket. Menekülünk. Pedig az igazi gyógyulás is a jelenben van.

Talán pont akkor éreznéd magad jobban, ha megengednéd, hogy hasson rád a világ, ha fejest ugranál az életbe, ha hagynád, hogy áramoljon rajtad keresztül és nem pedig kizárnád. Talán pont attól gyógyulna a lelked, hogy szellemileg és lelkileg éberen jelen vagy, amikor a barátaiddal vagy. Talán jól is érezhetnéd magad, ha adsz rá esélyt. Talán észrevennéd a buszon azt a tündéri idős párt, akik melegséget csempésznének dermedt szívedbe. Ha megengeded a jelent, ha éber vagy, kikerülhetetlen az öröm, a harmónia. Igen, még a kevésbe kedvelt munkahelyeden is sokkal jobban fog telni az időd, hogy jelen vagy és nem csak túl akarod élni ezt a napot is.

Élj úgy, hogy ne akarj túlélni. Ne tekints életed egyetlen pillanatára sem úgy, mintha legszívesebben tovább tekernél. Ne vesztegesd el, ne dobd el magadtól. Becsüld meg és használd ki minden másodpercét.

• boldogság érzések jelenben lenni kiteljesedés önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!