Gyógyítható-e a bizalmatlanság?
Nagyon nehéz fába vágtam a fejszém, amikor elkezdtem kutatni a bizalmatlanság ellenszerét. Egyáltalán ez egy olyan „betegség”, amire ha csak megtalálod a titok nyitját se perc alatt rendbe jössz? Eltűnik végleg a lelkedből, kitisztul a szervezetedből? Vagy ez csak egy zavar a rendszerben, amit, ha átkódolsz minden működés helyreáll?
Először is tisztáznom kellett a főbb kérdéseket. Hogyan szerzi vissza egy ember a bizalmát? A társadalomba fektetett hitét? A kapcsolataiban felépített bizalomrendszert? Mi van abban az esetben, ha valaki már gyerekként elveszíti az ősbizalmát? Vissza lehet valaha építeni egy ilyen pusztítást, amit tulajdonképpen egymásnak okozunk? Mielőtt teljesen elsodródunk a téma forgatagában azt kell megvizsgálnunk, hogy egyáltalán, hogyan veszítheti el valaki a bizalmát?
Sajnos rengeteg dolgot tudok felsorolni ennek a kérdésnek a megválaszolására.
Amikor kihasználnak.
Amikor szó nélkül faképnél hagynak.
Amikor megcsalnak, figyelmen kívül hagynak.
Amikor bántanak testileg, lelkileg. Amikor szóbeli, írásbeli abúzus ér.
Amikor Te számítasz, az életeseményeid, érzéseid nem fontosak.
Ezek bármelyike már joggal okozhat az emberben olyan lyukakat, amik bizalmatlanságot szülnek. Ami megrendíthetik az emberi kapcsolódásokat. Az sem mindegy, hogy milyen életszakaszban éri az embert ilyen bántalmazás és természetesen az sem, hogy milyen intenzitással kapja ezeket.
Amikor elkezdjük kutatni, hogy lehetnénk bizalommal egy idegen felé, akivel összesodor az élet, számba kell venni azt is, hogy a közvetlen környezetünkkel rendben vagyunk-e, már ami a bizalmihálót illeti. Nem könnyű út az egyszer biztos, de a kitartó munka mindig meghozza gyümölcsét, ebben a témakörben is. Ami első körben a legbátrabb megoldás, hogy elfogadjuk, hogy ha egyedül nem megy, kérjünk segítséget. Megtalálni a megfelelő embert, szakembert, terápiát magunknak, önmagában egy izgalmas út és remek kiindulópont a saját megoldásaink megtalálására. Nem mindenkinek ugyanaz fog beválni, ezért sem szeretnék konkrét példával élni. Hála az égnek, ma már szinte végtelen kapaszkodót találhatunk a világban. Könyvekben, előadásokban, tanulmányokban, vallásokban, terápiákban, önsegítő csoportokban, kreatív foglalkozásokban, sportokban – és ezek megannyi fajtájában megtalálhatjuk azt a módszert, ami nekünk a legmegfelelőbb önmagunk megmunkálására.
Ezek után a legfontosabb dolog, ami elengedhetetlen a bizalom visszaépítéséhez, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik megértenek minket, kellőképp toleránsak és empatikus erővel bírnak. A megfelelő környezet, ami befogadó és elfogadó, az egyik alappillére. Ennek a folyamatnak az elindításához.
Arra fel kell készülni, hogy egy ilyen út kezdete sosem egyszerű, sőt közben is lehetnek hullámvölgyek, amikor az ember azt mondja, hogy inkább kiszáll és hagyja az egészet a fenébe. Ezzel a gondolattal és időszakkal sincs semmi baj, ez is a változás, a gyógyulás része. A lényeg, hogy mindig olyan folyamatot válasszunk, amiben kényelmesen érezzük magunkat. Ha a rengeteg munka ellenére sem érzünk haladást, nincs sikerélményünk, ne legyünk bátortalanok más lehetőségek után kutatni és a nem működőt elhagyni és másikat kipróbálni. Mindenkinek meglesz a maga terápiás foglalkozása, mert bármennyire is sablonos ezt mondani, de egy alagút sem végtelen.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez