Gyermekkori szorongás
A gyermeki évek a vidámságról, az önfeledt játszásról kellene, hogy szóljanak, és bár gyakran a kezdetekben nehezen lehet beszoktatni egy gyermeket az óvodába, vagy az iskolapadba, mégis a beilleszkedést követően jól szokták magukat érezni a gyerekek. Azonban van egy probléma, amely manapság a felnőtt társadalom egy jelentős részét érinti, de sajnos előfordulása a gyerekkorban sem ritka. Ez pedig a pánikbetegség.
A gyermeklélek nagyon törékeny dolog. Sokkal könnyebben alakul ki bennük törés, vagy éri őket olyan trauma, amelyet nehezen tudnak kezelni. Legyen szó akár egy tanulmányi problémáról, vagy egy hozzátartozó halálesetéről, a paletta igencsak széles. Egy biztos: egy gyermek teljesen másképpen reagál ezekre az eseményekre, mint ahogyan azt mi felnőttek tennénk. Hiszen nincsenek meg a saját, rutin reakcióik az ilyen esetekre. Emiatt előfordulhat, hogy a gyermek szociálisan érzékenyebb lesz, nehezebben barátkozik, inkább elvonul, esetleg testi panaszok fordulnak elő nála, mint például a szédülés, fejfájás, fáradtság, erős szívdobogás, hányinger. Ezek természetesen rengeteg más betegségnek is lehetnek a tünetei, azonban ha nem találnak szervi okokat a háttérben, mindenképpen javallott egy gyermekpszichológust vagy gyermekpszichiátert felkeresni. Ugyanis sajnos ez egy alattomos betegség, ellenben jelenősen rontják a hétköznapi életvitelt. Nem szabad, hogy a gyermek tudatába beékelődjön ez a betegség, hiszen nagyon sokat árthatunk vele. Az viszont nagyon fontos, hogy sose becsüljük alá a gyermekünk rosszulléteit, ebben az esetben sem, hiszen mi, szülők vagyunk az első számú támaszai. Fontos, hogy ez esetben is megtudjon bízni bennünk, hogy megnyíljon és tudjon beszélni arról, ami nyomasztja, és amitől fél. Ezzel sokat segíthetünk neki. A rengeteg beszélgetés csak javíthat a dolgon. A türelem a szülő és a környezet részéről pedig kulcsfontosságú tud lenni ebben az esetben. Nem szabad azt várni, hogy hipp-hopp, elmúljanak egy varázsütésre a panaszok és a rosszullétek, hiszen időbe telik akár orvosi segítséggel is. A pozitív hozzáállás és a pozitív visszajelzés a gyermek cselekedeteire is segítség ilyenkor, hiszen kell, hogy tudjuk bíztatni ebben a nehéz helyzetben.
A cikk megírása saját tapasztalatok alapján jött létre, gyermekkorom emlékeiből tanulva, ugyanis én is szenvedtem gyerekként ettől a betegségtől, ezért szeretném felhívni a figyelmet erre a problémára. Figyeljünk oda, ha ilyen, vagy ehhez hasonló tünet-együttest tapasztalunk gyermekeinknél. Ne tekintsük hisztinek, komolyan kell venni! Tegyünk meg mindent, amit magunkért is megtennénk egy ilyen helyzetben.
Mounaji Barbara
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez