Gondolatok Agatha Seymourtól - augusztus 10.
Azt hiszem bátor vagyok, vagy legalábbis szeretek így gondolni magamra. Ez annyit jelent számomra, hogy gyakran elhagyom a “biztonsági zónám.” Még ha félek is, belerángatom magam (persze ésszel) olyan helyzetekbe, amelyekből tanulhatok. Talán abból ered ez a bátorságom, hogy szánalommal tekintek vissza azokra az évekre, helyzetekre, kapcsolatokra, amelyekben a vélt biztonság kedvéért benne maradtam. Valójában már rég nem áramlott bennük életenergia, nem lett több tőlük az életem és gyakran éreztem úgy, hogy nem is élek. Kidobott idő volt, azokból a röpke évtizedekből, amelyekkel ebben az életemben gazdálkodhatok…
Péntek
Azt hiszem bátor vagyok, vagy legalábbis szeretek így gondolni magamra. Ez annyit jelent számomra, hogy gyakran elhagyom a “biztonsági zónám.” Még ha félek is, belerángatom magam (persze ésszel) olyan helyzetekbe, amelyekből tanulhatok. Talán abból ered ez a bátorságom, hogy szánalommal tekintek vissza azokra az évekre, helyzetekre, kapcsolatokra, amelyekben a vélt biztonság kedvéért benne maradtam. Valójában már rég nem áramlott bennük életenergia, nem lett több tőlük az életem és gyakran éreztem úgy, hogy nem is élek. Kidobott idő volt, azokból a röpke évtizedekből, amelyekkel ebben az életemben gazdálkodhatok…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez