Gondolatok Agatha Seymour-tól - július 12.
A személyiségem és nőiességem kibontakozásának egyik legmeghatározóbb lépése az volt, amikor megengedtem magamnak, hogy sírjak, ha valami bánt. Amíg azt mutattam, hogy mindent kibírok, semmi sem fáj, addig ennek megfelelően bánt velem a világ és nem törődött a “nem létező” fájdalmammal. Mióta kimutatom az érzelmeimet sok minden megváltozott. Hiedelemeimmel ellentétben nem élnek vissza az emberek a gyengeségemmel, hanem odafigyelnek rá, meghallgatnak és a férfiak gyenge nőként tekintenek rám.
Csütörtök
A személyiségem és nőiességem kibontakozásának egyik legmeghatározóbb lépése az volt, amikor megengedtem magamnak, hogy sírjak, ha valami bánt. Amíg azt mutattam, hogy mindent kibírok, semmi sem fáj, addig ennek megfelelően bánt velem a világ és nem törődött a “nem létező” fájdalmammal. Mióta kimutatom az érzelmeimet sok minden megváltozott. Hiedelemeimmel ellentétben nem élnek vissza az emberek a gyengeségemmel, hanem odafigyelnek rá, meghallgatnak és a férfiak gyenge nőként tekintenek rám.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez