Gondolatok Agatha Seymour-tól - XVI. / Szerda
Lehet, hogy furcsán hangzik, de ha csupán apró fájdalmak, sérelmek érnek, én akkor is komolyan veszem a hozzájuk fűződő érzelmeimet. Egészen pontosan azt, hogy ne hergeljem magam bele sértettségbe, dühbe, mert ezek az érzelmek kizárólag rossz irányba vihetik az embert, könnyedén azonosítjuk velük magunkat, kudarcot gyártunk belőlük és belekeseredünk. Elrettentő példaként kedvenc íróm kórházi évek alatt szerzett gondolatai jutnak eszembe: “Tudtam, hogy a szenvedés nem nemesít: lealacsonyít. Az embereket önzővé, kicsinyessé, aljassá és gyanakvóvá teszi. Apránként felfalja őket. Nem felsőbbrendű, hanem alsóbbrendű emberekké teszi őket; és dühösen írtam le, hogy rezignációt nem a saját szenvedésünkből, hanem a mások szenvedéséből tanulunk.”
Szerda
Lehet, hogy furcsán hangzik, de ha csupán apró fájdalmak, sérelmek érnek, én akkor is komolyan veszem a hozzájuk fűződő érzelmeimet. Egészen pontosan azt, hogy ne hergeljem magam bele sértettségbe, dühbe, mert ezek az érzelmek kizárólag rossz irányba vihetik az embert, könnyedén azonosítjuk velük magunkat, kudarcot gyártunk belőlük és belekeseredünk. Elrettentő példaként kedvenc íróm kórházi évek alatt szerzett gondolatai jutnak eszembe: “Tudtam, hogy a szenvedés nem nemesít: lealacsonyít. Az embereket önzővé, kicsinyessé, aljassá és gyanakvóvá teszi. Apránként felfalja őket. Nem felsőbbrendű, hanem alsóbbrendű emberekké teszi őket; és dühösen írtam le, hogy rezignációt nem a saját szenvedésünkből, hanem a mások szenvedéséből tanulunk.”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez