Gondolatok Agatha Seymour-tól - XIII. / Hétfő
Gyakran mondták nekem, hogy a túlpörgésem biztos jele annak, hogy menekülök önmagam elől. Hallgatva a tanácsra a munkát és az aktivitásomat jelentős mértékben visszafogtam és az így keletkezett idő jelentős részét magamra fordítottam. Azt kell, hogy mondjam semmilyen csoda nem történt. Vagyis egy nagy igazságra jöttem rá, mégpedig arra, hogy “jóakaróim” mind sikertelen, boldogtalan emberek voltak, én pedig egy idő után szomorúan, a távolból néztem egykori eredményeimet. Aztán gondoltam egy nagyot és újra belevetettem magam a munkába, a szórakozásba, a jó és rossz élményekbe, egy szóval az Életbe! Nem bántam meg!
Hétfő
Gyakran mondták nekem, hogy a túlpörgésem biztos jele annak, hogy menekülök önmagam elől. Hallgatva a tanácsra a munkát és az aktivitásomat jelentős mértékben visszafogtam és az így keletkezett idő jelentős részét magamra fordítottam. Azt kell, hogy mondjam semmilyen csoda nem történt. Vagyis egy nagy igazságra jöttem rá, mégpedig arra, hogy "jóakaróim" mind sikertelen, boldogtalan emberek voltak, én pedig egy idő után szomorúan, a távolból néztem egykori eredményeimet. Aztán gondoltam egy nagyot és újra belevetettem magam a munkába, a szórakozásba, a jó és rossz élményekbe, egy szóval az Életbe! Nem bántam meg!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez