Gondolataink ereje
Gondolataidnak hatalma van. A gondolataid a sajátjaid, te teremted meg őket.
Egy peches embernél egy átlagos nap valahogy így néz ki: reggel elalszik, hiába csörögnek az órák. Ezen felspanolja magát, tele lesz negatívummal. Gyorsan összekapja magát – valamit biztos otthon felejt – lerohan a buszhoz, ami pont az orra előtt megy el. Beérve az irodába negatív hangulat fogadja, vagy leönti magát kávéval. És így tovább. Ez mehet egészen estig is, ha nem áll meg egy pillanatra lenyugodni. Ilyenkor irtó nehéz, de muszáj egy jót nevetni magunkon és megbeszélni az agyunkkal, hogy jó lenne, ha innentől szép dolgok történnének.
„Ha azt szeretnéd, hogy a dolgok valóban megváltozzanak, más gondolatokra van szükséged.” – Abraham Nicks
Mára már elcsépeltnek hangzik a pozitív gondolkodás hangoztatása. Mindenki hallott már róla, majd vállat vonva azt kérdezte, „hogy most azt várod el tőlem, hogy egész nap vigyorogjak és soha egy könnycseppet se ejtsek”? Nem, erről szó sincs! Ezek az emberek azok, akik téveszmékben élnek, nem tudják mit jelent pontosan a pozitív gondolkodás. Nem arról van szó, hogy ha csúnyán bánnak veled tűrd és mosolyogj. Igenis jogod van magadba roskadni, de csak egy kis időre. Emberből vagy, neked is sokszor fáj sok minden. De pár perc után tudni kell engedni a bajokat, és megpróbálni szépnek látni a világot. A negatív érzelmeket nem jó, ha mindig magadba fojtod. Engedd szabadjára őket, de igyekezz úgy tenni, hogy ne sérts meg vele másokat. Tombolj otthon egyedül, vágj földhöz egy tányért vagy ordíts egy óriásit, vagy ha az kell, sírd ki magad a romantikus zenékre csokit majszolva. Ha ezen túl vagy, máris megkönnyebbülsz, és ezek után máris sokkal könnyebbnek tűnik minden. Ha panaszkodó emberek vesznek körül, hallgasd meg őket, de ne süllyedj el velük a depresszióban. Oszd meg velük tanácsaidat, állj mellettük, de ne engedd, hogy bekebelezzen a negatívumuk.
„Lehet, hogy hosszú távon a pesszimistának van igaza, de az optimista jobban érzi magát közben.” – Daniel L. Reardon
Figyelj oda, milyen képeket vetítesz magad elé. Ha a rossz is betüremkedik a képsorok közé, bizony addig fogja ostromolni az agyadat, míg ő azt hiszi, erre van szükséged, és előteremti azt. Ne vetítsd előre a rosszat. Állj át a pozitív programozásra. Például: ne azzal a képpel feküdj le esténként aludni, hogy „jaj nehogy szakítson veled a barátod, nehogy vége legyen”. Lehet, hogy előbb utóbb ez bekövetkezik, de így hamarabb, mint gondolnád. Egy-egy vita után is próbáld meg átértékelni a helyzetet és vedd végig, miért is vagytok még mindig együtt. Ha szeretitek egymást, úgyis megbocsájtotok és ezt a vitát talán majd egy másik is követi, de ki mondja, hogy a szerelem mindig fenékig tejfel? Attól még nem kell rémhíreket kergetni, gondolj a sok szépre, amit együtt átéltetek, pozitívan gondolj párodra. Ha egy megoldandó feladat előtt állsz, bármennyire is lehetetlennek tűnik racionális énednek, eszedbe ne jusson azt hajtogatni, hogy úgyse fog sikerülni. Emelkedj felül a bizonytalanságon, és mondogasd magadnak, hogy képes vagyok rá, nekem is sikerülni fog.
Írjuk fel a céljainkat egy papírra, hogy képzeljük el magunkat pár év múlva. Merjünk nagyot álmodni. Néha olvasgassuk át, amit leírtunk, járjon át a boldogság, amint látod magad, ahogy átveszed a diplomád, a férfi, akit szeretsz megkérte a kezed, megkaptad álmaid munkáját stb. És ha x év múlva elővesszük a füzetünket, álmélkodva mosolygunk a lapokra. Lehet, hogy már mind teljesült. Miután megkaptuk, amit akartunk, amellett hogy örülünk, ne felejtsünk el hálát adni az égieknek. Ne legyünk önzőek, tudjuk megköszönni a sok jót, amit fentről kapunk.
„Ha a lehetőség nem kopogtat be hozzád, csinálj magadnak egy ajtót.” – Milton Berle
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez