Fontos, hogy érezzem: nem tuti sosem
Mikor arra gondolunk, hogy elérkezik az életünkbe az igazi, rögtön látjuk lelki szemeink előtt, ahogy szeret minket, rajong értünk, s látjuk magunkat is, amint boldogan mosolygunk, elégedettek vagyunk az élettel. Minden rendben van velünk, az élettel, végre helyére kerültek a dolgok, mondjuk, és nyugodtan hátra dőlünk…
– Valahogy így képzelem a társammal való találkozást, és a vele való kapcsolatot, mondja egy barátom, de azért azt is érzem, hogy bármennyire is egyértelmű lesz kettőnk között minden, az is fontos lesz, hogy érezzem, tudatában legyek a ténynek: nem szereztem meg véglegesen a másikat. Fontos lesz ezt észben tartani, mert olyan hülye az emberi természet, könnyen elkényelmesedik önmagával szemben is, nemhogy a másikkal!
Mutass nekem egy embert, aki akárcsak a súlyát, de bármilyen nem életbevágó dolgot képes folyamatosan kontrollban tartani. Nem tudsz. Ezért mondom, hogy fontos, hogy azt érezzük, nem tarthatjuk meg csak úgy a másikat. Fontos tudatosítani magunkban, hogy semmi sem jár alanyi jogon, csak úgy, és lényeges ezt akkor is észben tartani, ha magabiztosságunk teljes tudatában idiótán viselkedünk. Tudni kell, hogy vannak határok, amelyeket soha nem léphetünk át, mert a másikra, mint életünk legnagyobb kincsére vigyáznunk kell.
Persze - mondja - sokan legyintenek most erre, hogy ugyan már, milyen alapvető dolgokról beszél itt ez a hülye! Lehet legyinteni, persze, de az igazság az, hogy nem láttam még embert, aki soha egyetlen idétlen beszólást sem engedett meg magának a másikkal szemben. Vagy a másik: ne bántotta volna meg a másikat tudta nélkül, vagyis úgy, hogy maga nem találta sértőnek a dolgot, de a másik mégiscsak megsértődött rajta, szóval akár lehetett is valamiféle valóságalapja a dolognak – a lényeg, hogy csak létrejött konfliktushelyzet.
És igen, mutass nekem olyan kapcsolatot, ahol nem volt soha konfliktus, a legegyszerűbb dolgokon is. Mert ezekben az úgynevezett nem fontos helyzetekben, ezekben a legyintésnyi konfliktusokban veti el az ember azoknak a nagy dolgoknak a magját, amelyek nem egyszer váláshoz vezetnek. Szóval nem vagyunk olyan okosak, olyan fegyelmezettek és bölcsek, hogy minden pillanatban megfelelően viselkedjünk, hogy ne kövessünk el hibákat, hogy ne higgyük el egy-egy pillanatra azt a teljesen irreális dolgot, hogy a másik minden körülmények között a miénk. Hogy nem nagy dolog az egész, ha megharagszik, hogy átlép majd rajta, hogy ennyi nem számít, hogy nem hibázhatunk egyszer végzetesen…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez