Fiatalkori traumáink hatására az önbizalmunk szenved csorbát
Ugyanis legtöbben valamilyen gyermekkori vagy fiatalkori trauma hozadékaként sajnos nem rendelkezünk egészséges, sőt, akár csak kicsit is kielégítő önértékeléssel. Ezen azonban tudunk dolgozni, ami cseppet sem egyszerű, sőt, kifejezetten időigényes feladat, azonban a megnövekedett önbizalmunk és magabiztosságunk a társas kapcsolataink minőségén is javítani fog.
Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nárcisztikus, túlzottan hiú vagy egoista irányba kellene elvinni a dolgot, azonban egészséges magabiztosságra mindannyiunknak szüksége van. Ez azért nagyon fontos, mert segít abban, hogy megismerjük és elfogadjuk, szeressük magunkat, mindezek nélkül pedig egyszerűen elképzelhetetlen, hogy harmonikus és jól működő kapcsolatot építhessünk ki másokkal.
Ha tisztában vagyunk saját képességeinkkel és értékeinkkel, akkor a munkánk során és a magánéletünkben is sokkal egyszerűbb dolgunk lesz, hiszen kevésbé fogunk belemenni olyan viszonyokba, melyekből végül vesztesként, esetleg sebezve vagy összetörve kell majd kilépnünk.
Önmagunk elfogadása és szeretete azért is nagyon lényeges, mert ha ez teljesül, akkor nem leszünk kiszolgáltatva emberi kapcsolatainknak, hanem egyenlő felekként vehetünk részt bennük. Nem fogjuk szomjazni mások elismerését és dicséretét, nem lesz szükségünk arra, hogy folyamatosan mások erősítsenek meg abban, hogy éppen jól cselekszünk, vagy megfelelően teljesítettünk. Nem fogunk folyamatosan a visszajelzésekre és visszacsatolásokra várni. Saját magunknak akarunk majd megfelelni, és amennyiben sikerül a sajt magunk által felállított mércének megfelelni, büszkék lehetünk saját magunkra.
Ha megismerjük magunkat és felfedezzük a saját értékeinket, akkor nem fogjuk hagyni, hogy mások ezt lerombolják. A kritikát nem támadásként, hanem javaslatként, észrevételként fogjuk kezelni, és megpróbálunk belőle előnyt kovácsolni ahelyett, hogy összetörnénk és kétségeink támadnának. Ehhez nem árt rendszeresen végiggondolni, hogy mi az, amit el akarunk élni az életben, milyen céljaink vannak rövid és hosszú távon, és ha ezek közül sikerül valamit megvalósítani, akkor meg kell dicsérnünk magunkat és büszkének lenni.
Meg kell ismernünk a félelmeinket és szembenézni velük, illetve megtalálni azokat a pontokat az múltunkban, amelyek fájdalmasak voltak, amelyek sebeket ejthettek rajtunk, és törekednünk kell arra, hogy begyógyítsuk ezeket. Ez egy rendkívül nehéz, sőt, sok esetben fájdalmas folyamat.. A kétségeink, korábbi problémáink elnyomása nem segít, egészen biztos, hogy előbb-utóbb problémánk lesz belőle. Fel kell ismernünk, ha fájó emlékeket őrzünk, és megpróbálni levonni a tanulságokat, hiszen csak így fogunk tudni továbblépni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez