Férfisztriptíz, Zámbó Jimmy fia és egy valódi meglepetés az X-Faktorban

„Jó volt ez, de valahol mégiscsak szar volt."

Az ember lehet szkeptikus, vagy éppen rajongó, de azért vár valamit, hogy legalább egyszer megcsillan a tehetség, ha már erre kényszerül a világ, hogy ne klubokba járjon, hanem távkapcsolóval a kezében keresgéljen. Persze valójában nem kényszerül, de sajnos kényelmesebb, meg valamiért úgy is alakul át a zeneipar, hogy egyszercsak mindenkinek meglehet a maga 15 perce, aztán meg vagy megmarad, vagy eltűnik.

És lehetetlen kideríteni, hogy mennyi munka van abban, hogy ez az első negyedóra, vagy másfél perc, vagy annál is kevesebb létre jöhet. Látszólag lehet nagyon sok is, de lehet nagyon semennyi.

Az első adás amolyan esztrádot hozott, igazán nem lehetett szórakozni az esetlenségen, de talán ez nem is ildomos, és ha egyszer a szerkesztők vennék a bátorságot, talán oda sem engednék azokat, akik tényleg csak valamiféle kifordult izlés szerint mernek egyáltalán színpadra állni.

Mégsem volt teljesen rossz érzés, kicsit mintha jobban ügyeltek volna, ám azért így is akadt, amit kínos volt nézni. A rapcsapat nem is muzsikált rosszul, igaz a szöveg elveszett néhol az érthetetlenség miatt, viszont valóban lehozták a dalt anélkük, hogy másodpercenként kellett volna sípolni, ami valljuk be nem kis teljesítmény az egyébként igenis az odamondogatásra épülő műfajban. Volt itt férfisztriptíz Joe Cocker dalra, nagyon a dolgok alját súrolva, volt magának Nagy Ferónak énekelt dal, ami a címzett szerint jó volt, de mégiscsak szar (sic), és itt volt Zámbó Jimmy fia, Zámbó Krisztián, aki maga mellé állította a közönséget.

Barna Gergely visszatérése éppen azt mutatta, hogy másodszorra már semmi sem annyira izgalmas, és jelen sorok írójának egyáltalán nem tetszik, amikor valaki arról mesél, hogy attól jobb lehet, hogy leválik szüleiről és önálló életet él, mert ez egyszerűen nem igaz. Vagy legalábbis kifogásnak tűnik.

Aki mindenképpen elementáris erővel hatott, az Csobot Adél, aki egy charlestonnal is bulit csinált, bizonyítva, hogy teljesen mindegy a stílus, meg talán a választott dal is, ha a közönség elhiszi azt, amit lát.

Elsőre nem volt vállalhatatlan, akár még jó dolgok is kisülhetnek, igazi tehetségek is feltűnhetnek, és végül is az is benne van, hogy ami jó, az valóban jó legyen.

Bokros László

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!