Sok olyan emberrel találkozhatunk,aki látszólag a munkájának él.Van családja,gyerekei,de minden nap este 8 után ér haza,látja a kicsiket 10 percet,jobb esetben,majd a nejével vált néhány szót az időjárásról meg a csekkekről,tehát gyakorlatilag alig tölt időt a szeretteivel.

Néha előfordul, hogy összecsapnak az ember feje felett a hullámok, és úgy érzi az ég is összeesküdött elenne, tudjátok, amikor még lefekvés előtt az ágy szélébe is belerúgsz, véletlenül. Ezen a drámai napon gondolkodtam el, hogy vajon mi az, amihez lenne kedvem. Egész nap ráértem, olvastam, sportoltam, kikapcsolódtam, de semmi nem tudta elterelni a gondolataimat a problémákról. Majd belém hasított az szörnyű érzés, hogy bárcsak holnap reggel lenne, és mehetnék dolgozni. Igaziból nincs a munkahelyemmel gondom, de azért épeszű ember el tudja képzelni kellemesebb helyen is a szabadidejét. Naná,mindaddig, amíg nem vár otthon egy szar kapcsolat, a befizetetlen számlák, és végül a legrosszabb, az a pillanat,amikor lefekszel aludni, és csak Te vagy és a gondolataid. Ez elől nem tudsz elmenekülni, azaz magad elől, és minden este eljön a pont, amikor mérleged a történteket és a jövődet.

Pont ezért kezdem megérteni, miért lesz valaki munkamániás, vagy ahogyan hivatalosan ejtik: workaholic. Ugyanis, ott nem neked kell (többnyire) döntened. Te megkapod a szerződésben pontosan leírt munkát, munkakört, amit el kell végezned X idő alatt/ideig, és azért te megkapod az Y mennyiségű összeget. Pofon egyszerű! Ha hibázol, annak következménye van, ha nem, akkor pedig többnyire nem vagy basztatva. Kiváló a gépezet. Ehhez nem kell semmi emberség, nem irányítanak az érzéseid, nem kell a szíved és az eszed döntéseit mérlegelned. Pont ez a különbség a munka,és az élet között, pont ezért menekül ebbe a legtöbb ember. Az életben valós problémák vannak. Ott nem csak az agy, de a szív is közre játszik a döntésekben. Ez az, ami néha boldoggá, néha pedig szomorúvá tesz, és ez elől menekülnek az emberek. A munkahelyeden nem törik össze a szívedet, nem vernek át (reméljük), és nem nagyon kell problémákat megoldanod. Tehát, ha az embernek elege van a csalódásokból, jogosan keresi a menekülő utat, dugja a fejét a homokba, és kezd el napi 12-14órát dolgozni, ugyanis, ez a legjobb menekülő út. Gyógyír – ideiglenesen – a nyavajánkra.

• munkamánia workaholic

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!