Férfiszempont: Vágyakozás
Vágyom, hogy besétálj életembe, mit betű az üres papírlapra. Vágyom, hogy ezután együtt írjuk jövőnk történetét...
Vágyom, hogy minden nap, újabb csoda kerüljön e lapokra. Jövőnket, mely még változó, szívünk, vágyunk és elménk kivetített illúziója... Vágyom, hogy léted kitöltse az ürességet életemben... Hogy simogasd végig lelkem sebeit... Hogy szerelmed, gyógyír legyen hegeimre...
Vágyom, hogy fogd a kezem, mert veled erősebb bátrabb lehetek... Mert Veled minden könnyebb lesz, könnyebb lesz, minden pillanat megélése... Mert Te is, én is félünk az ismeretlentől, de együtt bátran merünk ugrani... Ugrani az ismeretlenbe, ahol csak érzéseink vágyaink mutatják majd az utat... Vágyom az utat, mely biztos nehéz lesz... akadályok, buktatok és szakadékok szegélyezik majd... De hiszem, hogy együtt, hittel, bizalommal és szerelemmel győzhetünk... Vágyom, kapcsolódásunkra, mert mi, egymás lelkébe kapaszkodunk... Érzéseink, mint bilincs a csuklón, rabként láncol egymáshoz... Szerelembe mely, egy láthattalak kapocs köztünk, és egységgé kovácsol minket...
Olyan egységgé, ami hegyeken, tengereken átívelő biztos menedék... Amit megingathatatlan és szétválaszthatatlan... Olyan menedék, ami hitre, bizalomra, tiszteletre és szerelemre épített szilárd talapzat... Ami szilárdan ott lesz, életünk utolsó pillanatáig... és amikor majd visszatekintve, szívünkben mérhetetlen boldogsággal, tudjuk, hogy érdemes volt hinni, bízni szeretni egy életen át...
Írta: Kreisz Zsolt
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez