Férfiszempont: Szerelmi háromszög
Bárkivel előfordulhat az élete során, hogy tiltott szerelembe esik. Bizonyos, hogy azért senkit nem lehet megkövezni, mert utoléri a szerelem érzése. Velem is megeshet, Veled is....tényleg, bárkivel. A felismerés hirtelen csap le rád, mint az a sokat emlegetett villám a derült égből, s nincs menekvés előle.
Van úgy, hogy egy megkopott kapcsolatban élve, azon kapod magad, hogy beleszeretsz valaki másba, hiszen annyi mindenkivel találkozol életed során. Persze az is előfordulhat, hogy Téged, egyedülállóként kerít hatalmába az érzés, egy olyan személy irányába, akibe egyébként nem volna szabad, mert mondjuk éppen foglalt.
Te, akár kapcsolatbeli, akár egyedülálló státuszban lévő szerelmes, kettő dolgot tehetsz. Az egyik az, hogy hagyod a francba az egészet, gondolva, úgyis elmúlik. Mennyire egyszerű volna így dönteni nem igaz? Szenvedsz egy kicsit némán, magányosan, kimondatlanul, várva, hogy az érzés egyszer talán majd elillan. Sajnos ez nem ilyen egyszerű és legtöbb esetben az ember képtelen beletörődni, hisz akkor még hatalmas bátorsággal úgy gondolja, neki is jár a boldogság. Szóval mi mást tehetnél, mint lépéseket annak érdekében, hogy tudtára add bármilyen formában is kiválasztottadnak, szerelmes lettél belé. Ezzel az egyes számú dominó, melyet tétován ott birizgáltál az ujjad hegyével, feldől és elindul egy megállíthatatlan folyamat.
Amennyiben adtok egy esélyt magatoknak, elérkezik a legnehezebb rész. Mitévők legyetek a harmadik féllel, aki közben talán mit sem sejt, és vígan éli életét? Normál esetben két dolog fordulhat elő ismét. Az egyik az, hogy tudtára adod, éppen rossz helyen voltál, rossz időben, s eltalát Ámor nyila. Ez volna a legtisztességesebb, hiszen adtok egy esélyt a békés elválásra, vagy éppen adtok egy esélyt magatoknak, a rég elfelejtett érzések újraélesztésére. Csakhogy az emberek legnagyobb része nem így tesz, sokkal inkább titkolózik, mert fél a következményektől, fél a felelősségvállalástól, fél, hogy cselekedni kell, fél lezárni valamit, ami vélhetően már rég a múlt része, de még mindig benne él, még mindig makacsul ragaszkodik hozzá, és az egyik karjával folyton visszanyúl, erősen kapaszkodva belé.
Ez a legrosszabb, a legegyszerűbb és egyben a leggyávább döntés, amit bárki meghozhat. Ugyanis ott vagy Te a szerelmes, aki közben kapcsolatban élsz, ugyanakkor az együtt töltött idők alatt a gondolataid egészen másutt járnak. Csak bambán bámulod a levegőt, s majd megőrjít a vágyakozás egy-egy lopott percért a titkos szerelmeddel. Minden áldott este úgy fekszel le a párod mellé, hogy közben már másra vágysz, néha becsukod a szemed és elképzeled, Ő fekszik melletted. Nem is ez a gyötrelmes és kínzó vágyakozás a legrosszabb, legmegterhelőbb az egészben, hanem az a színészi teljesítmény, mellyel nap mint nap azon melózol, hogy a rég kihűlt kapcsolatod látszólagosan fenntartsd.
Aztán ott vagy Te, aki szintén szerelembe estél, aki attól retteg, hogy örökre megpecsételve, csupán egy kettes számú szeretői státuszban marad. Csak vársz és remélsz, hogy egyszer végre egymáséi lehettek, aztán nem kell többé titkolózni, nem kell többé bújkálni, nem kell többé belepusztulni a fájó gondolatok rengetegébe, melyek ördögi módon ragadnak meg a fejedben, s folyamatosan azt súgják, az Ő érzései tulajdonképpen a saját otthonában léteznek igazán, hiszen ott él azzal a bizonyos harmadik féllel, aki semmit sem sejt, akit csókol és olykor kénytelen az ágyban is produkálni valami ígéretesnek tűnőt. Úgy érzed, kettészakadsz, képtelen vagy a külvilágra, a munkádra koncentrálni. Eltávolodsz a barátaidtól, akik néha napján kérdőre vonnak, mikor találkoztok és látják a szemedben, hogy a gondolataid egészen máshol, a messzeségben járnak. Olyan jó lenne valakinek elmesélni, mi zajlik benned, próbálod mindenki elől titkolni, amennyire csak lehetséges, de a gyötrelmes titkod apránként, kezd felemészteni, s többé nem tudsz, azaz ember lenni, aki egykor voltál, mert szerelmes vagy, reménytelenül szerelmes vagy.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez