Férfiszempont: Önszeretet vagy nárcizmus?
Mikortól önimádat az önszeretet? Az önimádat, mondhatjuk egyenlő a mostanában nagyon divatos kifejezéssel, a nárcizmussal. Az önszeretet az, amire a minőségi túléléshez szükségünk van, ugyanis ha az ember saját magát nem szereti, akkor nem fog tudni szeretetet adni másnak sem, hiszen ami nincs bennünk, azt nem is tudjuk átadni és továbbadni sem.
Bizonyára hallottál már olyat, amikor valaki azt mondja „engem már nem kell szeretni". Egy kicsit sántít is a kijelentés, hiszen nincs az az ember, akinek ne lenne szüksége szeretetre. Aki ezt mondja, az egyetlen dolgot nem tud: nem tudja megkapni a szeretetet, ezért önigazolásokat gyárt, tehát egóból igazolja magát, hogy minden rendben van így. Ha mélyebbre ásnánk, valószínűleg az derülne ki, hogy azért nem kap szeretetet, mert nem is ad. De miért nem tud szeretetet adni? Ki az, aki csak kapni akar?
Amikor az ember olyan dolgot követ el meg, amely a tett után bántja a lelkiismeretét, akkor csökken a szeretet érzése saját magával szemben. Tudja, hogy ártott. Másnak, másoknak, a párjának, és magának. Így hát, ha az ember saját magát nem szereti, akkor nem fog tudni szeretetet adni másnak sem. Önszeretetre tehát szükségünk van. Amikor azonban ez már túlmegy egy bizonyos határon, akkor önimádat lesz belőle. Ezt hívjuk nárcizmusnak. A nárcizmus az önmaga szépségében, erényeiben való tetszelgés, egyfajta túlzott és indokolatlan önszeretet.
Az önimádó, a nárcisztikus ember nem szerető embereket, hanem rajongókat gyűjt. Jól érzékelhető az önszeretet és a nárcizmus közötti különbség: az egyikben egy oda-vissza szeretetáramlás van, a másikban pedig egy nagyon erősen kikényszerített, kierőszakolt, minden módon megszerzett imádat. Ez utóbbinak semmi köze sincs a szeretethez.
A nárcisztikus személy önimádó? Ez sem feltétlenül ebben a formában igaz: nem saját magát imádja, hanem a saját magáról idealizált képet. Ezért kezdi el toborozni az embereket maga köré, akik majd igazolják az ő nagyszerűségét. Sokszor látjuk, hogy szinte már istenként, vagy istennőként kezelik és kezeltetik magukat. Amilyen mértékben túlértékelik magukat, olyan mértékben értékelik le a környezetüket. Ezt az egyensúlyt mindenképpen meg akarják tartani.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez