Férfiszempont: Mikor feltűnt a szemem sarkában
Mindig kíváncsi voltam, milyen lehet fesztiválon dolgozni. Milyen lehet testközelből megélni a fesztivál hangulatát úgy, hogy annak létrejöttében, aktív szerepet vállalok. Imádok tapasztalni, mégpedig a saját akaratom szerint, szabadon tapasztalni. Ezért döntöttem úgy, hogy idén szembenézek a fesztivál, eddig számomra ismeretlen arcával.
Egy túlzottan meleg, dolgos nyári nap volt, mikor a “bajtársaimmal” elkezdtük feltölteni a helyszínre érkező pincészeteket italokkal, eszközökkel. A forróság akkor vált igazán bizonyossá, mikor a többiek öltözékére, majd az arcukra vetettem egy pillantást. Azt hiszem, ha még pár fokkal melegebb lett volna, ott helyben olvadunk el mind a tűző napon. Életemben nem ittam összesen annyi szódát, mint akkor, azokon a napokon és nem értettem, hogyan válhat egy egyszerű széndioxiddal dúsított víz, annyira ízletessé.
Van, hogy az embernek fel sem tűnik, mi zajlik a körülötte. Jó mélyen a gondolataiba temetkezik, miközben monoton munkát végez, vagy egy maximális figyelmet igénylő beszélgetés részesévé válik, s közben az emberek jönnek-mennek a közvetlen közelében. Bevallom, fogalmam nincs mikor érkezhetett, csak arra emlékszem, mikor feltűnt a szemem sarkában, és mikor először hallottam a hangját a távolban. Olyan érzés volt, mint ha naphosszat vonszoltam volna magam egy kietlen sivatag kellős közepén, majd egy távoli oázis került volna a látóterembe, melynek létezése első pillantásra oly valótlannak tűnt. Pedig a létezése igenis valóságos volt.
Ott állt tőlem pár méterre, miközben próbáltam leplezni az arcomra kiülő csodálat, illetve öröm jeleit. Ki ez a Nő? Tettem fel a kézenfekvő kérdést magamban szüntelen. Ki ez a Nő, akinek a mosolya gyógyír minden problémára? Ki ez a Nő, akinek a tekintetéből sugárzik az élet, illetve a szenvedélyének tüze? Ki ez a Nő, aki ennyire barátságos, ugyanakkor mégis látszólag távolságtartó? Ki ez a Nő, aki ennyire gyönyörű, sőt szexi? Bár bevallom, csodálva Őt, a gyönyörű és szexi szavak csupán jelentéktelennek tűnő jelzők, hiszen az érzés, melyet magából sugároz, leírhatatlan. Minden áldott percben szeretném felidézni, amit a jelenléte akkor váltott ki belőlem.
Olyan dolgokról beszélek, melyeket csak ritkán lát és tapasztal az ember. Egy olyan ember, aki tudatosan kémlel, aki tudatosan keres és tudatosan néz a hús mögé. Persze nem volt ez mindig így. Meg kell ismerned saját magad, hogy később meg tudd fogalmazni, kit keresel, mit keresel a másikban. Aztán egy idő múlva azon kapod magad, hogy már nem csak keresed, hanem látod, érzed a másik milyenségét. Nők, akik után korábban megfordultál pusztán a külsejük miatt, ma már oly könnyedén válnak észrevehetetlenné, akár szürke szamár a sűrű ködben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez