Férfiszempont: Levél a nők önbizalomhiányáról
Léteznek nők, akik folyamatosan hibákat keresnek saját magukon. Egész egyszerűen képtelenek meglátni önmaguk szépségét. Nem, egyáltalán nem számít, hogy milyen köntöst kaptak a sorstól. Van mindenféle. Szinte felfoghatatlan (...). Az igazság az, hogy akad egy jó erős réteg a nők körében (is), kiknek az önbizalmuk valahol jó mélyen a béka segge alatt található. Már bocsánat!
Így történhet meg, hogy manapság egy olyan nő külsejét dicsérni ismerkedés fázisában, aki folyamatosan hibákat talál saját magán, eleve kudarcra ítéltetett. Túlzottan makacsul ragaszkodik a saját magáról alkotott lealacsonyító önképéhez.
Korábban, mikor egy férfi, egy nő külsejét dicsérte udvarláskor, növelte az önbizalmát és enyhe mosollyal az arcán tekintett vissza rá. Napjainkban, ha egy önbizalomhiányos nő külsejére vonatkozóan kedves szavakkal illeti, olyan címkét kap tőle, amit jó ideig képtelen lesz levakarni magadról. A címkén a következő felirat áll: „a férfi, aki kevesebbel is beéri”. Ily módon kerül egy férfi szempillantás alatt a leértékelt áruk polcára.
Hogy mi változott az évek alatt? Míg korábban az elsődleges cél az volt egy nő külső megjelenését tekintve, hogy elnyerje a férfiak tetszését, addig mára a mércét sokkal magasabbra helyezi önmaga számára. A férfiak tetszésének elnyerése minimum másodlagossá vált. A cél ma sokkal inkább megfelelni a közösségi portálok által hirdetett makulátlannak tűnő külsőnek, hibátlannak tűnő életnek.
Úgy tűnik, a sorsnak van némi humorérzéke, ugyanis a programot, mely az önbizalomhiányos nők táborát gyarapítja, mi magunk emberek írjuk folyamatosan. Most is megállás nélkül a saját elménk számára, szünet nélkül sugározza az ideális külsőről, az ideális életről alkotott képet, illetve azt az illúziót, hogyan válhat valaki elfogadottá és szerethetővé. Igazi lélekpusztító fegyver, mely az orrunk előtt terjed észrevétlen, megállíthatatlan vírusként. A vírus terjedése törvényszerű, és egyben elkerülhetetlen. Mégis a legnagyobb felelősség azoké, akik hagyják magukat fertőzötté válni, ugyanis minden ember hordoz valamit a saját személyiségében, mely sokkal erősebb az önbizalomnál, melyet nem lehet csak úgy elveszíteni, csak ha egy ember önként mond le róla, ez pedig nem más, mint az önértékelés.
Hölgyeim, kiket az önbizalom hiányának érzése mardos, Hozzátok szólok!
A kérdésem az, hogy képesek vagytok-e értékesnek tartani saját magatokat olyankor is, mikor nálatok szebbet, illetve önmegvalósítás szempontjából előrehaladottabb életűeket véltek felfedezni? Ugyanis az igazi önpusztítás akkor kezdődik, mikor másokhoz hasonlítva tiporjátok az önértékeléseteket olyan mélységekbe, hogy onnan a talpra állás a legnagyobb kihívások egyikének tekinthető az életben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez