Férfiszempont: Hiányzik egy lelki társ az életemből, már nagyon régóta
Amikor szerelmes voltam és rátaláltam valakire, akire minden nagyon jól működött, akkor ő volt minden tekintetben a valódi társam. Így ő nem csak egy személy volt, akivel sok időt töltöttem el, és akivel jó kis programokon vettünk részt, de ő lett az igazi lelki barátom is egyben.
Ez sok mindenen túlmutat, hiszen ő anélkül is tudta mire vágyom, mire gondolok, hogy ezt megkérdezte volna tőlem. Csak rám nézett és tudta, hogy milyen lelki állapotban vagyok és ez kölcsönös volt. Ő volt a lelkiismeretem, kiegészíttet és teljessé tette az életemet és én is az övét. Barátom volt és én az övé, együtt toltuk a szekeret a sáros földúton és ha kellett megtámasztottuk egymást, az élet bűzlő és savas viharjaiban is.
Már régóta nem éreztem ezt, nincs most kire büszkének lennem, olyan lettem ezen úton, mint egy unalmas színdarab, lelketlen amatőr színészekkel. Talán ezért is perzseltem meg magam egy digitális elektromos öngyújtóval, mert az hittem, hogy az analóg érzelem nem kompatibilis vele, így nyugodtan játszhatok a tűzzel. Nem vagyok elkeseredve, vannak most fontosabb megoldandó dolgok is az életemben, de nincs kivel megosztani most semmit, így egy bazinagy üresség tátong ott belül.
Az élet sok leckét adott mostanában nekem, remélem, hogy azzal az okkal, hogy azokból tanulva megtaláljam, majd amit és akit keresek, illetve a valódi harmóniát önmagammal és majd egy valódi társsal egyszer csak. Azt, hogy mikor jön ez el, akarom-e egyáltalán, azt nem tudom, de megpróbálok benne hinni, pedig nagypapám azt tanította nekem, hogy hinni csak is a templomban szabad, akarni pedig a wc-n. Azért valamit ma már pontosan tudok, hogy az a sok pofon, amit kaptam, ennek a következménye. Amennyiben tényleg minden okkal történik, akkor lehet megértem ezt majd egyszer, ha képzett lelki coach leszek.
Most azonban az a legfontosabb, hogy bízzak abban, hogy ez az unalmas széria egyszer véget fog érni és megtanuljak bizalommal lenni is, hiszen így előbb vagy utóbb de biztosan találok majd valakit akit megérdemlek és aki megérdemel engem is. Tudom, hogy értékes ember vagyok, még ha az nem is látszik olyan nagyon kívülről, mert azért az én pofim sajnos, nem egy metroszexuális kisfiú style…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez