Már egy ideje nagyon „jóban vagyunk” én és a belső hangom. Persze fogalmam sincs, hogy ez egyfajta megérzés, ami bennem van, esetleg az intuíció hangja, netán isteni sugallat, vagy szimplán az ego unatkozik és dumál hozzám. Ma már tudatosan figyelek rá és tudom, hogy amikor elmegyek egy cukrászda előtt és folyamatosan szövegel hozzám, hogy pl mennyire finom lett ma a franciakrémes, az már simán elnyomom, de mi helyzet, amikor beül mellém az autóba az éppen aktuális randi partnerem és ordítva üvölt hozzám, hogy NE, JAJ, ÚJÚJ, azonnal dobd ki, ez egy pszichopata, meg fog ölni álmodban, kibelez, véged van! Hallgassak rá vajon, vagy csillapítsam le valahogy?

Eddig minden bejött, eddig mindig neki (belső hangnak) volt igaza…

Néha szeretném elcsendesíteni és elzavarni a francba, hagyjál már élni, nem lehet, hogy mindenki bolond, nem hiszek a vonzás törvényében, küzdeni fogok, nem adom fel végleg ezt az egész párkeresgélést. Pedig volt idő, amikor már feladtam, de most megint motivált lettem valami miatt, bár az okát nem is értem. Azt mondta egy barátom, hogy a megvilágosodás útján járok, a belső hang el fog vezetni oda. Na de hová? A walhallába, vagy a nirvánába, vagy hová és honnan, meg mivel érdemeltem ezt ki egyáltalán? Az olvastam egyszer, hogy egy thaiföldi szerzetes levágta ezért a fejét, jesszus akkor ő hogyan csajozik ez után, vagy akkor az már a végállomás? Nem akarom, hogy a belső hang irányítson, csak az akarom, hogy segítsen, de precízen és ne vágjon át. Szerintem úgy kellene döntéseket hoznom, hogy valahogy ki-be járkálnék a belső hangba, mint valami hűvös barlangba, hőség idején.

Majdnem megölt, pedig szólt előre, de nem hallgattam rá, mert a vágy erősebb volt…

Egy számomra brutálisan megdöbbentő randit szeretnék elmesélni, ahol nagyon erős volt a belső hang, de erősebb volt a vágy és nem hallgattam rá. Szolgáljon ez tanulságként tehát, ha esetleg megkérdeznétek, hogy kit érdekel a szánalmas sztorid. Szerintem életveszélyben voltam, de nem törődtem vele. A hogyan jutottam el „Killerivel” a randiig, az is megérne egy pár sort, de legyen elég annyi, hogy volt olyan, hogy sírva hívott fel este 10-kor, hogy mennyire magányos és egy üveg borral a kezében éppen milánóit csinál. Ez egyébként egyfajta jelzőtábla volt, de úgy voltam vele, hogy ettől még lehet ő egy rendes normális lány, mert kicsit depis és magányos. Megbeszéltük a randi időpontját, elmentem érte és döbbenetemre a belvárosi bérház ismerős volt már. Egy évvel ezelőtt megismertem egy hölgyet, akit végül azért kellett elküldenem, mert kiderült, hogy szexuálisan aberrált, a kisfiúkhoz vonzódik, de ezek kívül van még egy rakás lelki problémája. Mennyi esély van arra, hogy ő is pont ebben a házban lakik, ez azért elég intő jel volt, sőt egy kicsit ijesztő is, de akkor nem foglalkoztam ezzel. Amikor beült az autómba, kb 2 percen belül jött az első konfliktus, olyan szemekkel nézett rám, mintha maga az ördög nézne, gyűlölet volt az arcán, pedig csak annyit mondtam neki, hogy egy picit más vagy a fotókon, mint élőben. Kb.10 éves képek lehettek róla a társkeresőn, de nem is ez volt a lényeg, hanem ahogy nekem esett ezért a kritikáért. Ő alig alszik, olyan sok a melója, kivan idegileg a volt pasija miatt, meg különben is mindenki csak egy szar szemét, fos az egész ország, blabla. Itt nagyon erős volt a belső hang, ordított velem, hogy vigyem haza és még azt is súgta, hogy ne dobjam ki az autóból, nehogy hozzám basszon egy követ. Nem hallgattam rá…

Vágy, előjáték, őrület…

Nagyon tetszett, őrültem kívántam őt, mint valami megszállott, minden negatív dolog ellenére. Bocsánatot kértem tőle a fotókért, kb 10 perc alatt lenyugodott és elindultunk a budai várba sétálni. Nagyon erős volt köztünk a kémia, a vibrálás, viccesen lökdösődtünk mint a tinik, majd fogtuk egymás kezét szorosan. Brutális energiaáramlás volt köztük, egyszer odahúztam magamhoz, megcsókoltam a nyakát és vadul elkezdtünk csókolózni. Nem is emlékszem rá, mikor volt utoljára ilyenben részem, sok-sok évvel ezelőtt, mámorító érzés volt, teljesen szétcsúsztam érzelmileg. Sétáltunk, beszélgettünk és eljött az este fél 8 (kijárási korlátozás volt még) és megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e, hogy legyen folytatása az estének. Nem túl nagy meglepetésre igent mondott...

Szenvedély, majd a rettegés és a félelem…

Miután megérkeztünk, megkérdeztem mit iszik és egy whiskyt kért tisztán. Kiöntettem kb. egy decit a pohárba, mert közben kimentünk a teraszra szivarkázni, gondoltam így nem kell kétszer mennem, jó sok van a pohárban. Egyben lehúzta, majd kért még egy pohárral. Itt megint jelzett a belső hang, baj van basszus, ez egy alkesz. Csak, hogy addigra már életbe lépett a régi latin szállóige, „Alea iacta est”, azaz a kocka el van vetve. Egymásnak esetünk a teraszon, nem akarom leírni a részleteket, mert ez nem egy porno regény, de életem egyik legjobb élménye volt. Aztán bementünk a házba, ettünk valamit, majd fürdés és be a hálószobába és folytattunk. Amikor ennek is vége lett, jött az a bizonyos „őszintére ittam és szexeltem” magam és elmesélte, hogy mivel foglalkozik valójában, mert eddig nem merte nekem megmondani az igazat. Látta rajtam, hogy nézem a L.V táskáját, a Gucci bakancsát és kabátját, szóval levágós volt számomra hogy hazudik. Szóhoz sem jutottam, csak feküdtem mellette némán, mint egy törött fadarab. Nyilván nem szeretném ezt most leírni, de azért én is láttam már sok cifra dolgot, de ez kiverte nálam a biztosítékot. Ez után nekem esett, hogy akkor most ő nem érdemli meg a boldogságot, akkor ő most egy selejt, egy idióta? Próbáltam megnyugtatni, de nem sikerült, folyamatosan ismételte magát, többször kiment a hálószobából és tuti, hogy vett be valamit, vagy mit tudom én, de látszott rajta, hogy megpróbált megnyugodni, de nem tudott. Gyűlölettel nézett rám, néha felemelte a felső ajkait és látszódtak a fogai, félelmetes volt, rettegtem. Mit csináljak, ha kidobom lehetséges, hogy megöl, kijárási korlátozás van, agglomerációban vagyunk, nem olyan egyszerű éjjel taxit szerezni járvány idején, mi a jó döntés vajon.

Addig agyaltam, míg úgy döntöttem, hogy megpróbálom kibekkelni az éjszakát mellette.

Sokáig nem aludt el, majd végre hallottam, hogy szuszog. De én csak félálomban voltam reggelig, minden neszre felébredtem. Aztán valahogy eljött a reggel, gyorsan felugrottam, de ő is fenn volt, kicsit lenyugodott, de még mindig rajta volt a gyűlölet az arcán. Készítettem neki egy kávét, majd gyorsan hazavittem. Viber üzenet: te mocskos szemét, dögölj meg, stb… Két nap múlva ráírtam és elköszöntem tőle, leírtam, hogy szerintem neked egy szakemberre van szükséged, szívesen segítek. Nyilván ez olaj volt a tűzre, nem írom le, hogy milyen jelzőkkel illetett, mert nem ez egy életmódmagazin, nem pedig a gyűlölet szakkönyve.

Jöjjön hát a tanulság, azaz ma már nem viszek haza mindent, aminek megtetszik a csomagolása.

Ráadásul az én kis belső hangom meg akart ettől kímélni engem, de az ostoba ösztönlényem legyőzte őt. Azóta kb 50%-ban hallgatok rá, de sajnos még nem mindig, pedig kellene, nagyon kellene. De mostanában állandóan jelez, nem tudom elhinni, hogy csak pszichopatákkal hoz össze a sors, nem vagyok hajlandó ezt elhinni. Mindenesetre a szűrőimet még összébb húztam és igyekszem most már hosszabb ideig csetelni, telefonon beszélgetni, mielőtt randira hívok valakit, mert még egy ilyen éjszakát, azt hiszem, hogy nem élnék túl. „Ui: Van még egy pár hasonló sztorim, ha érdekel benneteket jelezzétek és akkor elmesélek még egy két ilyen rémtörténetet”…

• férfiszemmel randi

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!