Férfiszempont: Az egó egy csaló
Érzelmeid, értelmed paravánja mögött ott lapul a hamis énképed, vagyis az egód. Az ego az álarc, amely mögé elrejtőzöl, mert elhiteti veled, hogy félned kell a környezettől, és azt is, hogy ő lesz a védelmeződ a világban. Mivel az egó nem a valódi lényed, hanem egy szélhámos, ezért félelemben él. Folyamatosan elismerésre, visszaigazolásra és hatalomra vágyik, amit a legjobban úgy tud megkapni, hogy uralkodik rajtad és irányít téged.
Amikor lehangolt vagy, félelmet, kétségbeesést érzel, aggodalom vagy nyugtalanság érzése lesz urrá rajtad, irányítása alá kerültél. Minden alkalommal amikor ilyen érzések kerítenek hatalmukba, lehetőséged van lefülelni az átverést. Haragudnod nem kell rá, csak a túlélésre törekszik, aminek zálogát a gyönyörhöz való ragaszkodásban, és fájdalomtól való menekülésben látja. Azonban ha az életedet eluralja, és az önazonosságod ehhez kötődik, akkor az élet minden pillanata bizonytalan és ingatag lesz.
Léteznek olyan állapotok, aminek a megismeréséhez át kell élned azt. Viszont nem kell azzá válnod. Az önsajnálat is ilyen. Ha hagyod, hogy az apró kudarcok szemétként rakódjanak le az életedben, előbb-utóbb az önbecsülésed eltűnik a hordalék alatt, és az önsajnálat veszi át a helyét. Amikor ezt tapasztalod, ne ess kétségbe, és főleg ne akarj pozitív gondolkodást erőltetni magadra, mert kisebb eséllyel indulsz, mintha egy felesleges tízezrest megtennél egy ismeretlen lóra. Ugyanis ebben a duális világban nem minden pozitív, még akkor sem, amikor minden testnyílásodat ezzel akarják teletömni, jó esetben segítő szándékkal.
Semmi szükség a gondolataid manipulálására, és nem kell kötelezően pozitívan szemlélned a nehéz élethelyzeteket sem. Ez ugyanis mesterkélt volna, aminek a hátterében szintén az egó húzódik meg, csak nem annyira feltűnően, mintha mindent negatívan és borúsan látnánk. Az életben minden változó, és minden múlandó, mert a világ természete már csak ilyen. A bátorság félelemmé válhat, aki ma él az holnap meghalhat. Egy monás szerint "az élet folyója a gyönyör és a fájdalom között áramlik" és az ember a sodrásában mindkét partot érinti, mindkét oldalba be-beütközik. Nem ez a baj, ez az élet rendje. A baj ott kezdődik, amikor valamelyik oldalon elkapsz egy ágat és belekapaszkodsz.
Ebben a duális világban a gyönyör és a fájdalom olyanok mint a délibáb. Nem több, mint az ellentétek bizarr játéka. Tehát nem arról van szó, hogy minden élethelyzetben pozitív hozzáállást kell magadra erőltetned, és nem is arról, hogy el kell utasítanod a szomorúságot. Sokkal inkább arról, hogy az ember legjobb állapota a természetesség, ezért fontosabb, hogy békés és csendes legyen az elméd, mintsem az, hogy pozitív.
Meg kell tanulni túllépni a negatív és a pozitív gondolkodásmódon egyaránt, mert a lélek nem a kényelmes vagy zaklatott élet helye, a lélek a nyugalom birodalma.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez