Férfiszempont: A prosti nem hazudik
A kapcsolatainkban néha úgy viselkedünk, mint ahogy az állatok étkeznek. Vannak, akik a növényevők táplálkozási szokásai szerint élnek. Egy kifejlett, ereje teljében lévő zsiráf naponta 66 kilogramm zöldtakarmányt is elfogyaszt, egy elefánt akár 100-300 kilót. Ennyiből tud megfelelő energiát nyerni ahhoz, hogy túléljen. Ennek érdekében viszont szinte egész nap ennie kell. Akadnak emberek, akik ugyan nem termésekből, levelekből, aljnövények fogyasztásából szerzik meg a szükséges energiát, hanem kapcsolatokat vadásznak legalább ekkora elánnal. Ez tartja életben őket. Ők a kapcsolatragadozók.
Mások a húsevők étkezési szokásait veszik mintának. Egy óriás piton például képes egyedül megölni egy nálánál nagyobb krokodilt, amit utána egészben lenyel. Ezt követően hét napig emészti. Némely ember így van a boldogtalan házasságával. Meghódítja a párját, örök hűséget fogad neki, és megtartva a tisztességet, nem vadászik többet, de élete végéig emészti a lenyelt áldozatot. Nem kérődzik, hiszen ő nem növényevő, ő böfög.
Időnként vagy gyakran szidja a párját magában, vagy másoknak, de benne marad élete végéig a kapcsolatban. Akkor is, amikor az már kiüresedett, akkor is, ha az kihűlt, és akkor is, amikor helyrehozhatatlanul elfogytak egymás számára. Mentségként jó szolgálatot tesz a vallásuk, a gyerekek, a közös vagyon vagy a hitel.
Az örömlányok elmondásai szerint sok férfi nem azért jár hozzájuk, mert szexuálisan túlfűtött, vagy szükségük van arra, hogy az otthoni nélkülözést pótolják, vagy zabolátlan vágyaikat beteljesítsék, esetleg a feszültségüket levezessék, hanem egyszerűen csak azért, mert nincs senkijük, aki tényleg meghallgatná őket. Egyedülállóak lennének? Nem. Egyre többen középkorúak, diplomások, családosak és jó egzisztenciával rendelkeznek. A hölgyek esetében ritkább az ilyen mellőzöttségi szorongásból fakadó pótlás, nekik maradnak a szeretők.
De sajnos sem a kapcsolatradagozók gyorsan felszívódó tápláléka, sem a boldogtalan kapcsolat emészthetetlen eledele nem pótolja az őszinte érdeklődést és az odafigyelést a másikra. A szeretni és szeretve lenni érzését pedig végképp nem.
A szeretettel lenne a hiba? Követnünk kéne a mindenhonnan ránk zúduló "Szeresd magad, és szeress mindenkit!" hangzatos szlogenjét? Meg lehet próbálni, de túl nagy sikerrel nem kecsegtet, ugyanis a szeretet nincs az akaratlagos irányításunk alatt. Az önismeret azonban igen. Ezen a befelé vezető úton bármikor el lehet indulni. Jótékony hozadéka is lesz a sok esetben nehézségekkel tarkított útnak. Megismeri az ember önmagát és önmagán keresztül a társát is, ugyanis a kapcsolat halálának oka gyakran az önismeret hiánya, minden kapcsolat megkeserítője.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez