Férfiszempont: A nő illata
"A nő furcsa egy teremtés... hogyan született? A haja... a haja mindent elmond. Temetted-e valaha az arcod egy tengernyi hajba, és kívántad-e, hogy örökké ott maradj? És az ajka, amikor rád tapad, olyan, mint a hűvös bor, amit egy sivatagi utazás után kortyolgatsz.." (Idézet az Egy asszony illata c. filmből)
Talán sosem fogjuk megérteni ezt a misztériumot. Mert vélhetően nem is érteni kell. A megértés nem ehhez tartozó "szerszámdoboz". Nincs egy megrendelhető, kicsomagolható eszközcsomag, amivel a nyelvünket rágva meghekkelhetjük a rendszert, aztán onnantól szabad hozzáférésünk lesz a kábelekhez, chipekhez, áramkörökhöz, hogy belepiszkáljunk, leegyszerűsítsük. Nem kell rendszer-azonossá tuningolni a nőt.
Mi, férfiak sokszor nagyon egyszerűnek tűnhetünk, "adjuk a hóhemet", holott a bensőnk, a mélységeink nem egy dimenziósak. Inkább a megoldások érdekében szívesen és szinte egyértelmű természetességgel egyszerűsítünk. De a nőt nem tudjuk magunkban leegyszerűsíteni. A nő állandó lecke, kihívás, mindig új. Akkor is, ha régóta ismerjük.
Ha könnyű, akkor egy férfi nem fog igazán beleállni egy ilyen helyzetbe sem, nem vállalja be teljesen a megmérettetést a Nővel. Mert ahhoz neki is látszani kell, bevállalni egyfajta transzparenciát. És sokszor az, aki erősnek mutatja magát, valójában puha, gyenge és gyáva. Ha van is mellette valaki, fenntart magának egy háremet, csal és csendben hátba döf, hogy magában megőrizze a vadász képét. Pedig az ilyen csak fogatlan oroszlán.
De vissza a nőhöz. Most nem a magukat áruként felszolgáló, "anyagba leszállt", üresfejű nőnemű lényekről beszélek, hanem a nagybetűs Nőről. Aki a ringó csípőjén hordja azt a megmagyarázhatatlan, időt lassító lendületet. Hogy ez önellentétes gondolat? Az. De kit érdekel? Egyszerűen így van. Vannak időn túl létező dolgok.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez