Férfiszemmel: Ne ámítsd magad!
Sokszor harcban állunk az ideákkal, az emberekkel, a világgal, de még gyakrabban kerülünk összetűzésbe saját magunkkal, ma lerombolva és feladva mindazt, amit tegnap hittel és szívvel megépítettünk. Nem csoda hát, hogy megrekedtünk.
Amíg az önámítással és a saját magunk felé való őszintétlenséggel csaljuk magunkat, addig szánalmasan szorult helyzetben vagyunk. A hazugság sosem válik igazsággá, legfeljebb hihetővé, akár magunknak mondjuk, akár másnak.
A mesebeli, nagyot mondásáról híres Münchausen báró a saját hajánál fogva húzta ki magát és lovát a mocsárból, azonban te ezt a valóságban is megteheted. Ehhez viszont a saját Egódat meg kell tagadnod, mielőtt megtalálhatnád a valódi Énedet.
Az öntagadás nem lebecsülendő feladat, semmivel nem kisebb, mint az önmegvalósítás, kiváltképp akkor, amikor a hamis én, talán fájdalmasabb értelemben, de valódibbnak tűnik. Az akkor is csupán az az elme játéka veled. Amikor fáj a fejed, akkor is tisztában vagy azzal, hogy nem te vagy a fájdalom, így hát ebben az esetben is tartsd szem előtt, hogy te nem az elmédben élsz és nem is vagy azonos vele.
Minthogy a börtönödet is te építetted meg a saját tervezésű alaprajz szerint, a kiutat is te tudod megtalálni. A szabadság iránti komoly szándékod és az őszinteséged többet segít magad megtalálásában, mint 100 elmélet, mert az akaratod ténye vonzza leginkább annak a tárgyát. De ahhoz nem vágynod, hanem tényleg akarnod kell.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez