Férfiként a nőkről
Régóta ismerjük egymást. Még zöldfülű, bolondos, naív, független nő voltam mikor találkoztunk.
Első látásra tudtuk, hogy lelkitársak vagyunk és időkön túli barátok. Valami megfoghatatlan szövetség jött létre közöttünk az első pillanatban, ami a mai napig tart.
Mindig nagy boldogsággal tölt el egy-egy vele folytatott beszélgetés az életről, szenvedélyről, a párkapcsolatokról és -mivel egy kivételes férfiről van szó - a nőkről.
Imádom a nőket, mindig is a női nem rajongója voltam – kezdi - imádok mindent, ami a nő. Imádom a női naívságot, az esetlenséget, a képmutatást, a hazugságot, bármit vagy bárminek a tettetését, ami a női nemhez köthető. Mindent, amiben megmutatkozik a nemiség, amiben felfedezhető a nő. Főleg a nőies nőket szeretem, mert a nő az egy csoda. Nem kell, hogy túlságosan megcsinált, művi legyen, de legyen egy kis érzéke ahhoz a férfihoz, akihez tartozik.
Imádok férfi lenni a nő mellett, és szeretek is megfelelni a nőnek. Persze mindenben nem tudok, de nem is akarok. Mindent megteszek azért, hogy a másik érezze, hogy akarom, hogy azt akarom, hogy ő legyen a sikerélményem és én az övé. Ha mindkettőnket örömök érnek a kapcsolatban, akkor mindenre képes vagyok. Ha este, egy hosszú nap után egy nő szívből átöleli a nyakamat, ha üzen az ölelésével, megszűnik a világ körülöttünk és én örökre az övé vagyok.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez