Férfiak, akik nem tudnak felnőni
Nekünk, nőknek mindig is volt egy férfi ideál a szemünk előtt. A férfi, aki céltudatos, a férfi, aki határozott, a férfi, aki erős, a férfi, aki bátor, a férfi, akinek van egzisztenciája, a férfi, aki gondoskodó, a férfi, aki családcentrikus, a férfi, aki jó férjnek, a férfi, akire mindenben, mindenkor lehet számítani.
Azonban mostanában csak olyat hallok a barátnőimtől, olvasok női portálokon, újságokban, hogy a nők arról panaszkodnak, a mai férfiak - tisztelet a kivételnek - konkrétan az óvodások szintjén vannak. Nem, hogy nem bátrak, vagy céltudatosak, sokan azt sem tudják, mit akarnak az élettől, hogyan is képzelik el a jövőjüket. Sokuk felelősségérzete egyenlő a nullával, és a kezük nem kicsit lóg bele a bilibe, arra várva, hogy majd a nő oldja meg a problémáikat…
A valóság az, hogy sajnos a férfiak egy része későn érő típus. Egy picikét később kezdi őket érdekelni a családalapítás, és valahogy sokkal jobban lázba jönnek egy Real Madrid-Barcelona foci meccstől, vagy, amikor egy haver felhívja őket, hogy menjenek sörözni, mert most éppen péntek van, és ugyebár tök normális, hogy minden pénteken ittas állapotban kell lenni, mint, hogy találjanak egy szereteten alapuló, jól működő kapcsolatot. Megnyugtatlak azért titeket hölgyeim, hogy nem minden férfi ilyen analfabéta, és idő előtt felnőnek azért. Viszont felmerül a kérdés. Mit csináljunk azokkal a pasikkal, akik megálltak a fejlődésben, és Angry Birds-nél leragadtak?
A gyerekes viselkedésű pasik nagyon viccesek tudnak lenni. Egy darabig. Azonban idővel rá kell, hogy jöjjünk, mégsem olyan fenékig tejfel velük az élet. Az ilyen típusú pasik, nem nagyon szeretnek felelősséget vállalni azért, ha hibáztak, inkább a másikat okolják a saját baklövéseikért.
Nem szívesen mondom ezt, de erről leginkább a nők tehetnek. Elsősorban egyes Édesanyák, akik túlzottan elkényeztetik a harminc éves, munkanélküli „pici” fiacskájukat. Konkrétan óriás bébiként tekintenek rájuk. Az ilyen fajta nőknek természetes, hogy minden percben tegyenek valamit, az egyetlen kicsikéjükért. Mindent kitalálnak csak, hogy főzhessenek, mossanak rájuk, és emellett még a gáz, villany, fűtés számlájukat is befizessék, nehogy a „kicsi” fiúk megterhelje magát, vagy túlságosan elfáradjon, amíg elmos egy poharat, vagy, hogy meg kelljen írnia egy komolyabb beadandót a főiskolára. És itt jövünk a képbe, mi nők. Mi is közrejátszunk félig abban, hogy a férfi ilyen lesz, mert hagyjuk, hogy megtévesszenek minket, és nyilván elsőre nagyon is imponál nekünk ez a fajta gyerekes, kisfiúi énjük, és beleesünk abba a hibába, hogy elkezdünk felettük mi is anyáskodni, ami nekik természetesen nagyon kényelmes, és megfelelő.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez