Kissé más megvilágításban szemlélve a gyermekek fejlesztését, talán sokaknak meglepő lesz, mennyire „hasznos” az otthoni, hétköznapi élet, a mindennapos tevékenységek gyakorlása a gyermekek fejlődésének vonatkozásában. Csupán azzal, hogy a kicsi részt vesz a családi életben, és szokja, tanulja az önellátást, a napi rutinokat, hihetetlen sokat teszünk a részképességek fejlődésének érdekében.

Mindenekelőtt a legkorábbi tevékenységre szeretném felhívni a figyelmet. Évek óta tart a közvélemény felvilágosítása, védőnők, orvosok és dúlák egybehangzó véleménye, hogy a szoptatás, az anyatejjel táplálás micsoda jelentőséggel bír az élet első hónapjaiban. A világméretű „mozgalom” hatására Szoptatás Világnapját is kijelölték augusztus 1-jére, az ENSZ 10 szervezetének aláírásával. A szopás tevékenysége a csecsemő számára rendkívül fontos, mint a beszéd motoros (mozgásos) előkészítése. Erősíti, fejleszti az arcizmokat, és itt most nem részletezném az érzelmi „hozadékát”, mert abból a szempontból talán még fontosabb, de maradjunk a részképességeknél. Az étkezés során, az eszközhasználat miatt a finommozgások, a szem-kéz koordináció fejlődik, és a rágás szintén segíti a beszéd kivitelezéséhez szükséges motoros képességeket. Az esti fürdetések a helyes testséma kialakulását segítik elő, különösen a testrészek és oldalak megnevezésével, nem beszélve a meghitt, szeretetteljes légkörről, ami segíti a nyugodt elalvást. Már egészen korán kezdenek a gyerekek legózni, a kisebbek duplózni, ez rendkívül jó hatással van a térlátás, a logika és a téri orientáció fejlődésre. Egy olyan egyszerű játék, mint a labdázás, elengedhetetlen eleme az agyféltekék összehangolásának kimunkálásában, a nagymozgás fejlődésében és itt is szerepe van a szem-kéz koordinációnak. Ha tükörben tanítjuk az első pillanattól a gyermeket fogat mosni, jó szolgálatot teszünk a térirányok felismerésében, rögzülésében. A közös főzés (panírozás, tésztagyúrás) a taktilis (tapintásos) érzékelést fejleszti. Ha utcán, buszon beszélgetünk, ahol zaj van, és nagyon kell figyelni, a beszédészlelés, beszédértés fejlődését segítjük. Öltözködés közben nem csupán a finommotorika, de a testséma is tovább alakul, fejlődik. Az altatás az egyik legszebb, legfontosabb esemény a hétköznapokban. A mesélés, éneklés segíti a relaxációs képességet, az ellazulás képességét, amellett, hogy nyugodt alvást biztosít. Ha már olyan korú gyermekünk, hogy tud számítógépet használni, jól tesszük, ha engedjük, ellenőrzött keretek között, hiszen számtalan olyan játék van, ami a szem-kéz koordinációt fejleszti. A rendcsinálást se végezzük nélküle, az együtt végett munka biztosítja azt, hogy majd önállóan is fog menni, ráadásul a pakolás (ruhák, játékok) a szerialitás kialakulását szolgálják, a sorrendiséget és a téri irányok bevésődését erősítik. Minden alkalommal, amikor mesét olvasunk a gyermeknek, a beszédértéséért teszünk nagyon sokat. A társasjátékok abban segítenek (természetesen csalás nélkül J), hogy a szocializáció megfelelő talajon kezdődjön el, türelmes legyen, képes legyen követni szabályokat. Ha közös programon veszünk részt (színház, mozi), s azt hazafelé megbeszéljük, nagyon jót teszünk érzelmi fejlődésének, és segítjük a memória fejlődését. Ha később visszatérünk az élményre, a hosszú távú emlékezettel is dolgoztunk. A színezés nagyon sok területet érint: a már sokat emlegetett finommotorika, a vizuális észlelés és differenciálás mellett hat a szabálytudatra és ellazít. A közösen készített kreatív tárgyak, dekorációk, ünnepekre készített csecsebecsék az esztétikai érzéket, kreativitást, szem-kéz koordinációt fejleszthetik. Végül a sok családban előszeretettel „villanypásztornak” alkalmazott televíziózásról is ejtenék egy pár szót. Ha a családban van lehetőség arra, hogy közösen nézzenek tévéműsort, és ezt a gyermekkel közben kommentálják, értékelik, utána megbeszélik; nagyon sokat tettek a gondolkodás fejlődéséért.

Az itt felsorolt tevékenységek természetesen nem pótolják a tervezett, tudatos fejlesztő munkát, amit szakember végez, ha erre szükség van.  Viszont ezek a tevékenységek szinte elkerülhetetlenek a családi életben. Csak arra kívántam rávilágítani, hogy a kiegyensúlyozott családi „közösségi élet” milyen jó szolgálatot tesz, amellett, hogy lelkileg egészséges gyermeket nevelünk. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért kigyűjtve, egyszerűsítve a lista:

Étkezés: rágás – beszéd; eszközhasználat – finommotorika, szem-kéz koordináció

Fürdés: testséma

Legózás: logikai gondolkodás, térlátás

Labdázás: agyféltekék összehangolása, nagymozgás, mozgáskoordináció, szem-kéz koordináció

Fogmosás tükörben: térirány

Főzés (panírozás, tésztagyúrás): taktilis érzékelés

Beszélgetés utcán, buszon (zajban): beszédértés, hang alak-háttér érzékelés

Öltözködés: finommotorika, testséma

Altatás: relaxációs képesség, türelem

Számítógép használat: szem-kéz koordináció

Ruhák, játékok elpakolása: szerialitás, téri irányok

Mesehallgatás: beszédértés

Társasjátékok: szocializáltság, türelem, szabálytudat

Film, színdarab megbeszélése előadás után: memória, érzelmek

Színezés: finommotorika, vizuális észlelés, formaészlelés, szabálytudat

Barkácsolás, kézművesség: esztétikai érzék, kreativitás, szem-kéz koordináció

Közös televíziózás, filmnézés: gondolkodás

Boldog, tevékeny, aktív hétköznapokat kívánunk!

Gálfi Anikó – okleveles gyógypedagógus, pszichopedagógus

• fejlesztés gyermek fejlesztése gyermek fejlődése otthoni fejlesztés otthoni tevékyenységek gyermekkel

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!