Fedezd fel velünk a renoválás alatt álló, 18. századi francia kúriát!

Egy ausztrál házaspár, Karina és Craig Waters egy vidéki kis nyaralóra vágytak, mely minimális utómunkát igényel. Majd az élet úgy alakította, hogy rátaláltak és rögtön beleszerettek a Château de Gudanes nevet viselő 18. századi káprázatos, de komoly felújítást igénylő francia birtokba.

A 300 éves várkastély felújítása első hallásra romantikus vállalkozásnak tűnik, de egy részlegesen felújított házban élni a tél közepén a valóságban kevésbé rózsás. Karina így írt jelenlegi életükről: "Nem egyszerű megbirkózni a hideggel. Fát vágunk és őrizzük a tüzet. Összesen kettő, melegnek mondható szobánk van a házban, ezek 10 fokosak. Ha el akarok jutni egyik helyiségből a másikba, futkosok vagy biciklizek, hogy ne fagyjak meg a saját otthonomban. Jut eszembe, valójában az egyik meleg szobánk csak 5 fokos! A konyhában például sapkában, kesztyűben, vízforralóval a kezemben, és macskákkal a lábamnál ülök."

Karina a verduni kastély és (egy fokkal melegebb) ausztrál otthona között ingázik. Amikor épp nincs a francia birtokon, egy Marianne nevű asszony figyel, hogy rendben menjenek a dolgok. "Marianne nyolc évig élt az olasz hegyvidéken juhpásztorként, hat gyermekével. Mindent értékelünk és felhasználunk, ami valaha belépett a kúria ajtaján. Például megtanultam Marianne-tól, hogy a narancshéj remek gyújtós! A vizet pedig Marianne egy közeli forrásból meríti, és készít belőle kenyeret vagy levest a hétköznapokon. Ez ám a vidéki minimalizmus, kérem szépen!"

A hideg azonban nem állhat a munka útjába. Új teraszok épülnek, illetve régiek születnek újjá, felfedeztek egy régen feledésbe merült 18. századi kerthelyiséget, az idő melegedésével pedig felgyorsul a növényültetés is. "Tegnap a sárban és esőben ültettünk. Elültettem az első, Lujza hercegnő imádatától híres illatos rózsát. Holott még 71 hátra van, gyönyörű pillanat volt. Egy nap majd befedik a régi kőfalat, édes illatot árasztva magukból. A kastély szép lassan megtelik élettel."