Fájdalom elől az alkoholba - Keresem még az utat a gyógyulásom felé
Mintha egy ördögi kör lenne. Minden egyes nap újra belenézek a tükörbe és tudom hol rontottam el. Ilyenkor újraélem a fájdalmat és hazudnék, ha azt mondanám könnyű szembenéznem önmagammal, de tudom ez az egyetlen módja a felépülésemnek.
Nezéz beismernem, hogy minden fájdalom elől az alkoholba menekültem. Hogy minden nap, amikor úgy éreztem nem múlik a nyomás a mellkasomról, akkor csak egy újabb pohár nyújtott vigaszt számomra. Nézem ezt a képet és olyan, mintha egy rossz Hitchcock filmben lennék. Megpróbáltam elcsendesíteni az elmémet, de a dolgok egyre rosszabbá váltak körülöttem és bennem is.
Elhagytam magam, veszni hagytam magam ebben a toxikus körforgásban...és nem láttam a kiutat....
Motiváció
Ez ösztönözhet bennünket, hogy jobbak legyünk. Erre volt szükségem ahhoz, hogy végre felismerjem, ez így nem mehet tovább. Szembenézni a belső démonokkal és felismerni, hogy eljött a pillanat, amikor segítséget kell kérnem. De legalább ugyanennyire fontos az is, hogy saját magamon segítsek. Hogy akarjak segíteni magamon és ne csak mondjam.
Számot vetettem arról, hogy mi az , ami ennyire bánt, mi az, ami ennyire nyomaszt. Pro és kontra listát készítettem mindenről, de szó szerint mindenről. Tarts bolondnak, de nekem ez egyfajta kapaszkodó volt ebben a helyzeteben.
Önmagam minden egyes aspektusát megfigyeltem, mire hogy reagálok. Mit szeretek, mit nem. Mitől szorongok és mitől vagyok jókedvű.
Minden nap testmozgást végeztem, mert ez segített abban, hogy ne csak a piára gondoljak, ha összeszorul a gyomrom a stressztől.
Olyan könyveket olvastam, amik arra engedtek következtetni, hogy ha az ember jobban figyel a belső munkára, akkor annak látható eredményei lesznek. Ezzel is segítve önmagamat.
Persze ettől még esténként, amikor lekapcsoltam a villanyt és a sötétben feküdtem a saját gondolataimmal, akkor éreztem a félelmet, a feszültséget, a szorongást és a fájdalmat. De tudtam azt is, hogy mindezek befolyásolták a rossz döntéseimet is. És ha mást nem is, de azt az egyet tudtam, hogy több rossz döntést nem akarok. Legalábbis olyan szintűt nem, ami ennyire mérgező hatással van az egyetlen életemre.
Célokat tűztem ki, minden reggel és ehhez szigorúan tartottam magam, Miközben persze szorosan együttműködtem a terápiámat segítő szakemberrel.
Most tiszta vagyok. Kerek egész egy éve. És hogy mit tanultam meg?
Azt, hogy a múltunkat el kell ismerni, tudomásul venni, hogy nem ez határoz meg minket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez